A Tottenham nem költött egetrengetően sokat ezen a nyáron, de jól fektette be a pénzét. Nem kell ahhoz futballszakértőnek lenni, hogy Tanguy Ndombélét nagy fogásnak tartsuk, de a másik nagy igazolás Giovani Lo Celso, aki ugyan csak kölcsönbe érkezett, de nyugodtan kipakolhat a bőröndből, mert hosszú ideig maradni fog.

Lo Celso profi karriere Rosarióból indult, ahonnan viszonylag korán a PSG-be igazolt. Némi kölcsönjáték után végre megkapta a lehetőséget, és tudott is élni vele. Remekül játszott a francia csapatban, ötvennégy hivatalos mérkőzésen hat góllal és kilenc gólpasszal a háta mögött, valamint nyolc trófeával a zsebében mégis túltett rajta a párizsi klub. Ennek elsősorban a Financial Fair Play volt az oka. A Real Betis élt a lehetőséggel, és lecsapott az argentin játékosra, aki meghálálta az új lehetőséget. Olyannyira, hogy már a Premier Leauge az otthona.

Na, de mitől lesz ő olyan jó igazolás?

Ehhez vissza kell mennünk az előző szezonba és meg kell vizsgálnunk a londoniak játékát. Pochettino leggyakrabban használt hadrendje a 4-2-3-1 volt. A középpálya közepén Winks és Sissoko játszott, előttük pedig Christian Eriksen. A labdakihozatalokkal alkalmanként meggyűlt a baja a csapatnak. Winks és Sissoko egyedül nem voltak képesek ezt tökéletesen megoldani, ami miatt Eriksen gyakran visszalépett a labdákért, ami ugyan gördülékenyebbé tette a labdajáratást, de sokat veszített a játékos a támadási potenciáljából.

Itt jön a képbe Lo Celso, aki a pályafutása során játszott hatos, nyolcas és tízes pozícióban is. Hozzáteszem, mindenhol kiválóan teljesített. Az előző szezonban meccsenként átlagosan négy sikeres cselt mutatott be, ami a legtöbb volt a La Ligában. Kilenc gólt szerzett és átlagosan két lövést eresztett meg az ellenfél kapujára. Ezzel az egyik legveszélyesebb középső középpályás volt. kiosztott öt gólpasszt és átlagosan 0.8 kulcspasszt meccsenként. Emellett átlagosan 2.1 labdát is szerzett, ezek remek statisztikai adatok.

Ha beillesztjük a Tottenham játékába, akkor láthatóan képes mélységi irányítóként diktálni a tempót és mozgatni a csapatot, vagy Eriksen munkáját átvállalva balanszot teremteni a játékban. Ezzel több támadópotenciált kínálna Eriksen játéka. Illetve, feljebb játszva képes nyomást helyezni az ellenfél védőire és labdákat szerezni. Kiváló a bal lába sok gondot okozhat a Premier League kapusainak.

A variációs lehetőségek nagyban nőttek Lo Celso és Ndombélé érkezésével, amire szüksége is van a csapatnak, hiszen valószínűleg idén is több mint hatvan mérkőzést kell játszania a Spusrnek, négy különböző sorozatban. A legvalószínűbb mégis két variáció lehet: az egyik a 4-1-2-1-2  a másik pedig  a 4-2-3-1.

Pochettino szereti variálni a csapata felállását, akár meccs közben is képes átállítani a csapatot, amihez most egy újabb remek faktor érkezett. Pont ez a keret mélység hiányzott korábban a csapatból, mert a minőség már hellyel-közzel, de megvolt. Ennek ellenére meglepő lenne, ha a dobogó harmadik fokánál feljebb végeznének a bajnokságban, de valamelyik hazai kupa akár a zsebükbe hullhat.