Mindkét csapat számos hiányzóval vágott neki az összecsapásnak. A madridiaknál Díaz, Luka Modric, Marco Asensio, Nacho, Sergio Ramos, Marcelo és Isco nem léphetett pályára, míg a hazaiaknál Neymar, Kylian Mbappé, Thilo Kehrer, Colin Dagba, Julian Draxler és Edinson Cavani pótlását kellet megoldani.
Thomas Tuchel a jelentős támadói veszteséget kiváló taktikai érzékkel tüntette el a pályáról. Elsősorban a szélekről befelé cselezve, vagy passzolva támadták a Real kapuját. Marquinostól balra játszott Verrati –Bernat–Di María hármasa, jobbra pedig a Gueye–Menuier–Pablo Sarabia trió. Nem teljesen középen, de a kilences pozíciójában pedig Mauro Icardi kapott szerepet. Di María és Sarabia a szokásosnál beljebb futballozott, tered adva a rendkívül magasan játszó szélső védőknek. Ezzel a taktikával egyszerre öten rohamozták meg a madridi védelmet, ami kockázatot rejt egy esetleges labdavesztés esetén, de eredményes, ha ez nem következik be.
A Real Madrid szoros 4-4-2-es láncot alkotva próbálta szűkíteni a területet, amivel gyakorlatilag kivették Icardit a játékból, de széleken kialakított kettő a kettő elleni szituációkat rendre a PSG nyerte meg. Főleg a baloldalon, ahol Di María egészen szenzációs formában futballozott. Az első két gól ennek a következményeként született. A vendégek magas presszingjét játszi könnyedséggel játszották át a párizsiak, amikor már hosszú labdákra voltak kényszerítve akkor is pontosan passzoltak egymáshoz.
A madridi támadások elsőszámú célpontja Benzema volt, akit rendszeresen meg tudtak játszani az első félidőben, mert a PSG hiába védekezett, akár harminc-negyven méterre a saját kapujától, nem voltak megfelelően leszűkítve a védővonalak közötti területek. Tuchel ugyan ezt kijavította a második félidőre, de azért ebből született Bale kezezős gólja, valamint több kimaradt Real helyzet.
Az idő előrehaladtával Zidane csapata egyre feljebb tolódott, aminek következtében még több hazai helyzet alakult ki. Még úgy is, hogy Icardi helyett pályára lépő Choupo-Moting inkább a bal szélen tűnt fel és Di María hamis kilencesként folytatta. Szinte csak az volt a kérdés, hogy mikor zárja le egy harmadik góllal a találkozót a Párizs.
A blancóknál a cserék sem segítettek és a frusztráltság egyre több szabálytalanságban jelent meg a pályán. Zidane semmi újat nem tudott előhúzni. Nagyon komoly védekezésbeli gondokkal küzd a csapat. Ennek nem személyi okai vannak, mert nem egyéni hibák következtében kapják a gólok zömét, hanem taktikai felkészületlenség. Mr. Bajnokok Ligája nem éli meg a telet a csapatnál, ha nem talál ki valamit.
A teljesen kitámadó "Királyi Gárda" harmadik gólját a két szélső védő hozta össze. Bernat és Menuier a pálya közepétől egészen Courtois kapujáig bolondította a védőket, hogy ajtó-ablak helyzetben már csak bekeljen gurítani a labdát. Ráadásul Courtoisnak már február óta nem volt kapott gól nélküli meccse, miközben a PSG-hez "száműzött" Keylor Navas két meccs alatt még egyszer sem kapitulált. Talán hiba volt elengedni?
