A két csapat a legutóbbi öt mérkőzéséből négy döntetlenre végződött, ezt spékelték meg egy újabb pontosztozkodással. Ahogy az Esélylesőkben is volt róla szó, ez várható volt, de sajnos a gólok elmaradtak.

Furcsa sztereotípia él az Atlético Madriddal szemben, miszerint a csapat játékosai nem tudnak mást csinálni, mint tönkre tenni az ellenfél kreatív játékát és agyonrúgni őket. A szabálytalanságok száma tizennégy volt mindkét oldalon, sárga lapot érő megmozdulás pedig 1-2 a vendégek javára.

A Real Madridnál kényszerhelyzet miatt, Nacho Fernández töltötte be a balhátvéd szerepkört, amire Diego Simeone erősen rá is játszott. A ’Matracosok’ támadásai végig Nacho hibáira épültek. Kieran Trippier többször is a védelem mögé került azon az oldalon, ahonnan záporoztak a beadások Diego Costa és a második hullámban érkező játékosok irányába, de – az egyébként remek rugótechnikával bíró – Trippier ma rendkívül pontatlan volt. Nyolc beadásából mindössze egy volt pontos.

Zidane csapatának a nagyon magasan futballozó Trippier mögött lett volna lehetősége megnyerni a mérkőzést, ehhez azonban sokkal több labdát kellett volna szerezniük és abból gyors kontrákat vezetni. Ebből alig volt egy-kettő, de azok sem voltak igazán veszélyesek. Eden Hazard teljesítménye kritikán alulinak tekinthető. Ez persze lehet a korábbi sérüléséből fakadóan is, de egyelőre még nem hozza azt a szintet, mint korábban a Chelsea-ben.

Simeone érezte, hogy nagyon egyoldalú a csapata játéka, ezért változtatott a félidőben, Vitolo helyett Correa lépett pályára, majd később a balhátvéd Lodit is lecserélte Lemarra. Saúl visszalépett a védelem bal oldalára, így végre volt érdembeli támadás azon az oldalon is. Zidane cseréiben nem láttam semmilyen elképzelést, mintha csak azért cserélt volna, mert kell. Nem is kapott tőle semmilyen lökést a csapat.

A ’Blancók’ szépen körbejáratták a labdákat, de az Atlético védelme szorosan zárt a kapu elött, a tizenhatoson belül Benzema megjátszhatatlan volt, így maradtak az átlövések, amiket vagy blokk követett, vagy kapura veszélytelen lövés. Ezért lehet megtévesztő a hagyományos statisztikai mutató, hiszen a hét kísérlettel szemben tizennégyet jegyeztek fel, de Real Madrid xG mutatója mindössze 0.38 volt, míg az Atléticóé 0.82. Egyik sem egetrengetően jó eredmény, de azért a valós képet jól megmutatja.

Ki kell emelni Toni Kroos játékát, aki három kulcspasszal valamint hetvenhét átadással büszkélkedhet két kapura lövés mellett. Thomas Partey is dicséretet érdemel, minden támadás rajta ment keresztül gyakran egy megmozdulásával két embert játszott át.

João Félix viszont nagy csalódás volt. Mindössze huszonkétszer találkozott a labdával. Két helyzete volt, amiből egy kifejezetten nagy ziccernek is tekinthető, de kaput eltalált lövés nélkül vonul be az öltözőbe a lefújást követően. Ezúttal úgynevezett ’second striker’ pozícióban kapott lehetőséget, vagyis Diego Costa mögött szerepelt, de a kevés szélre mozgás miatt szinte megjátszhatatlan volt.

A meccs összefoglalója

Összeségében mindkét csapat túl óvatos volt és keveset kockáztatott. Az a meccs volt, amit egy gól véglegesen eldöntött volna. Ez azonban a sok pontatlanság miatt nem valósult meg egyik féltől sem. Unalmasnak mégsem mondható, mert néhány megmozdulás igencsak szemkápráztató volt.