Csütörtök eset óta egyre inkább meggyőződésem, hogy a külföldön élő magyar labdarúgók fizetnek az újságíró haverjuknak, hogy írjanak róluk! Ők meg boldogan megteszik, hiszen villoghatnak a cimborasággal, csak nekik szólal meg ez „rettenetesen jó fej futballista”, és különben is jól jön majd az a kis pénzecske.
„Szia, én vagyok, dobnál egy pár sort rólam, anyámékat nem hívtam már régen, nincs pénz a feltöltőkártyámon, valahogyan jeleznem kellene, hogy minden rendben velem. Csináld srác, írjál rólam a lehető legtöbbet, az sem baj, ha nem igaz, úgy sem tudják meg a frankót. Szólj a haverodnak, tudod, valami tévénél is ott van, hívjanak, beélőzöm őket viberen, de tényleg ők hívjanak, mondtam, hogy nincs egységem. Aztán neked is jobb lesz, ha a szupi, de kamu cikkeid alapján behívnak a válogatottba, neked is jobban tudok majd csöpögtetni, szóval érted…”
Amit Eb-kiselejtező meccsen lehoztak a kiválasztott emberek a szántóföld-szerű spliti pályán, nem szabad már mást gondolni. Semmi nem szól ellene, súlyosan látszik, hogy mi a való világ!
Azokat a hibákat, amiket összebénáztak a válogatott magyarok, amiatt már a járási bajnokságban is megkergetik a bűnöst, soha többet nem szólnak neki, ilyen botos nem kell senkinek. Mit csinálsz te marha, inkább menj le a pályáról, azzal teszel nekünk jót! Inkább az ellenfél védi a bénát, nekik pont jól jön az ilyen szerencsétlen!
És az is érthető, hogy az ész nem olyan fontos egy labdarúgónál, ám amikor az ostobaság szorgalommal, kemény akarattal párosul, az pusztító. Vagy legalábbis piros lapot ér. Szegény jó Hajdú Pista, nem győzte hangsúlyozni, hogy mennyire fontos lesz az azeri meccs, ami már csak inkább a jóban és – manapság inkább csak – rosszban kitartó magyar szurkolók vigasztalása. Ha valakit, aki állása szerint azért csapatkapitány, mert a legjobb, legügyesebb karakter az együttesben, lecserélnek az 59. percben, az nem takarékosság és előrelátás, hanem mert az illető semmi!
