Katasztrófa, szégyen, kabaré, gyalázat, komédia, szánalom. Vannak még jelzők? Persze, de minek írjunk le még öt másikat, ha mindet összeadva sem kapjuk meg azt, amivel a magyar labdarúgó válogatott teljesítményét jellemezni lehetne? Legszívesebben elfelejtenénk ezt a két mérkőzést, az Uruguay elleni stadionavatót és cardiffi zakót, de nincs mit tenni, ez hazánkban a profi futball: totális kilátástalanság, ötlettelenség és kínos, sőt inkább nevetséges magyarázkodás. A közhelyek elpuffogtatása, mind a játékosok, mind a kikiáltott szakértők részéről nagyon prímán megy, bezzeg mikor a pályán kell teljesíteni. Ott már szembejön a rideg valóság…
A vadonatúj Puskás Ferenc stadion megnyitójára meghívtuk a dicsőséges futballnemzetnek számító Uruguay-t, megkérve a világsztárok alkotta keretet, hogy legalább ezen a nemzeti ünnepen ne kenjék már el olyan rútul a szánkat, mint tennék azt egy éles mérkőzésen. Oscar Tabarez gárdája tényleg rendes volt, csak 25 percig játszott valós tudása szerint. Ez idő alatt Bese Barnabásból ott és akkor csináltak bolondot a jobb oldalon, amikor és ahol akartak, a Franciaországban légióskodó bekk csak nyomozta a labdát, belenézett egypár köténybe és tisztes távolságból loholt a dél-amerikai szélsők után. Mindkét gólunkat az ő hibája előzte, Cavani és Rodriguez 21 perc alatt eldöntötte a mérkőzést, amely ezután iszonyatos unalomba fulladt. Szegény nézők már nem igazán tudták, hogy a stadiont csodálják, énekeljenek, menjenek el a büfébe, vagy esetleg haza, ahelyett, hogy ezt a „nívós” rangadót bámulnák. Alibizés, hátul gurigázás, vérszegény támadások, rohangálás a labda után, erről szólt egy „gálamérkőzés”, ahol felszabadult játékot és gólokat várna az ember.
’Sebaj, csak altattunk, meg Szalai amúgy is vágott egy dugót, majd Cardiffban odacsapunk’ – gondolhatták a magyar fanatikusok, akiket átvert a játékosok és Rossi kapitány fogadkozása. Potyogtak a hangzatos nyilatkozatok, oroszlánként való küzdésről, csapategységről, miegymásról, majd Hategan játékvezető a sípjába fújt és elkezdődött az újabb tragikomédia. A kezdőben új embereket vetett be a tar mester, Nagy Zsolt megkapta a lehetőséget életében másodszor.
És remélhetőleg utoljára… Amit a Puskás Akadémia balhátvédje művelt, arra nehezen találni jelzőket, mondjuk úgy, hogy átvette Koman Vladimir helyét, a „Ki tud több labdát eladni?” versenyben. Már-már mesterien szórta el a zsugát a 26 éves bekk, olyan rutinnal, és lazasággal, amit a legnagyobb profik is megirigyelnének tőle. Egy rossz passz ide, egy oda, igaz, hogy kontrából a legjobbak a walesiek, de kit érdekel? Majd ő elvégzi a védőmunkát is! A lehető legkönnyebb feladatot kapta, hiszen Gareth Bale-re, a Real Madrid szélsőjére kellett vigyázni, akinek ismertetőjele, hogy különösen gyors és elég jól lő távolról. Nagyot ez vajmi kevéssé érdekelte, általában szépen behúzódott a pálya közepe felé, hagy fusson a gyalogkakukk a szélen, majd a beadást kifejelik középen.
Nem vált be a taktika, Bale harmadik elfutása már gólt ért, keresztlabdáját ugyanis a hálóba bólintotta Ramsey, 15 perc kellett mindehhez. Támadóink nem igazán villogtak elöl, a Juventus és az Inter között vacilláló Szoboszlainál, már csak a „gólgyáros” Szalai volt súlytalanabb, és mivel Rossi a szünetben sem fűzte be az oktatófilmet, így a második játékrészt is egy kapott góllal kezdtük. A szerencse is a walesiek pártján volt ezt meg kell hagyni, ugyanakkor Szalai olyan messzire volt a duplázó Ramsey-től, hogy a kipattanóra sem ért volna oda. Ha lett volna…
A Juve futballistája ezután nagyon élt, cselezett, lőtt, ami a csövön kifért, de a tripla nem jött össze neki, köszönhetően Gulácsi gyönyörű védésének. Elgondolkodtató, hogy ha a walesi középpályás nem fér be a Zebrák kezdőjébe, akkor Szoboszlainak mi keresnivalója lenne Torinóban? Jelenleg körülbelül annyi, mint a magyaroknak volt Cardiffban: helyzetek, gólok és mindenfajta ötlet nélkül kaptunk ki egy verhető ellenféltől. Kalapemelés annak az 1600 szurkolónak, akik elkísérték a válogatottat a szigetországba kiszurkolni a kijutást, rájuk most sem lehetett panasz.
Az aranylábú ifjak pedig majd a Nemzetek Ligáján keresztül kilovagolnak a kontinensviadalra…
