Mats Hummels-t bármennyire is idősnek tartják, kábé ezer meccsen kiderült, posztján az egyik legjobb, ha pedig szögletnél, veszélyes szabadrúgásnál előre ment az ellenfél tizenhatosára, ott bizony elég nagy kavarodást okozott, nem ritkán góllal fejezte be portyázását. Attól vált egészen tragikussá a szövetségi kapitány nem túl okos gondolata, amikor az izgága spanyolok csúnyán darabokra szedték a németeket, szegény jó Manuel Neuert a sírás kerülgette, olyan bénán mozogtak a kapuja előtt védelmének emberei. Hummels a Dortmundban is karizmatikus, vele jók, nélküle törött szárnyú madarak. Hidegfejű, bölcs megoldásai, ragyogó labdakihozatalai miatt simán oktató anyag lehet a kölni focifősuli oktatási anyagában. Löw indokolatlanul sokáig nélkülözte őt, mert ha talált volna bárkit is Mats pótlására, szinte senki nem nyöszörgne utána, de így, hogy helyette nincs életrevaló figura, jöhet vissza. Mats Hummels nyugalommal vette tudomásul a szövetségi kapitány hívását, a többiek meg örültek, végre hátul lesz egy stabil ember.

Thomas Müller eddigi nélkülözése sem volt jó húzás. A csatárról annak idején nem beszéltek szuperlativuszokban, állítólag egy öt karakterből álló üzenetbe belefér a cseltudása, ám nem emiatt zsongják körül. Az egyik bemondó a lehető legjobban megfogalmazta, mi Müller titka. „Amit ő nem tud a labdarúgásról, az nincs is” És ha még ehhez vesszük a tipikus német, veszíteni utáló hozzáállását, mindig győzni akaró mentalitását, elképesztő elhivatottságát, alázatát bármilyen csapatnál, kétség nem merülhet fel, ő nagyon is kell a nemzetibe. Korábban is bizonyított, az nem számított, mostanra viszont kiderült, hiányában úszó nélküli halacska a válogatott! Az ellenfél nagyon jól teszi, ha Müllerre kiemelten figyel, ott találni minden akció végén, ha pedig nincs kecsegtető gólhelyzetben, társait hozza kihagyhatatlan ziccerbe!

Nehezen érthető, miért kellett a két remek labdarúgót egyáltalán nélkülözni!