Remélem, hogy az UEFA denevérfülű érzékeny emberei nem találnak fogást ezen a buzdító felkiáltáson! Mert hát ők, ott a magas hivatalban képesek azt is észleni, ami amúgy meg nem történt a pályán. Mert a francia-magyar után egyből vizsgálatot indítottak, már megint a magyar szurkolók mit óbégattak, huhogtak, meg ilyesmi. Miközben a francia, bőven érintett játékosok az erre a hangra vonatkozó kérdésre pont semmit nem válaszoltak, mert tényleg nem hallották, pedig hát a nagy szövetség szerint rájuk kiabáltak. Oké, korábban jogosan jött a szigor, előfordult válogatott meccseken a rosszaság, de most annyira vigyáz a szájára a stadion népe, szóval ez csak valamiféle gonosz citálás.
Jah, és ha már hangoskodás! Az általam végtelenül tisztelt Antoine Griezmann azt találta kiejteni, őt bizony piszokul zavarta a Puskásban tapasztalt pokoli hangzavar. Mondta a francia, aki az Atlético Madridnál játszott, a régi és az új stadionban is eléggé nagy ricsajt csaptak a spanyol szurkolók, otthon kéthetente 70 ezren, idegenben meg, a Barcánál, Reálnál, Valenciában pont ennyien utálták őket, eléggé hangosan! Az bezzeg nem jött át. Pár hónappal korábban meg azon nyavalyogtak megőrülnek a pályán, akkora a csend. Szóval Antoine ezt benézte, eléggé lágy érv a gallok pocsék játékára.
Ha már terítéken ez a meccs, igen nagy büszkeség kell, hogy duzzassza a honfitársaink mellkasát. Nemzeti csapatunk, a portugálok utáni sokkot követően, remek, fegyelmezett játékkal teljes meghökkenést okozva idehaza, külföldön! A vendég franciák tényleg megzavarodtak a magyar szigortól, szegény Benjamin Pavard kapott az elején egy keményebbet, utána fejvesztve futkározott. Rossi bajkeverő kapitány jól érezte, a jobb bekk oldalán kell gyötörni a világbajnokot, ehhez még mellé állt Varane gyengesége. Utána Fiola Attila rohanhatott takarítani a hangulatfelelősnő asztalát. Ő volt az egyetlen, aki nem látta a hazai gólt, állítólag a fülhallgatóját kereste, ezért inkább nem tűnt boldognak, majd a gólszerző bemutatója után eszmélt.
Az amúgy a sikerbe kicsit bealudt francia sajtó szépen elkente a csak szenvedő sztárok hangulatát. Tanulságos magyar leckéről, egyszer talán, de kétszer már nem lefulladható csapatról, a feladathoz nem felnövő játékosokról cikkeztek, Benjamin Pavard rémálom-szerű teljesítményét kritizálták. Néha becsúszott a magyarok remek, férfias játékának méltatása, a kékek jobban kaptak! Tényleg nagyot ment a magyar válogatott, és nem vetekedve az összes megmondóval, jól látszott a szervezettség, a rendszer, a dacosság. Pár ember persze rögtön tudományos alapra helyezte az ikszet, mindenféle számokkal teletömve a népek fejét, miközben a lelkesedés, a fegyelem sikere volt a döntetlen.
Ami éppen meglehetett volna a portugálok ellen is, a vereség azért rossz -amúgy nincs jó vereség-, mert Sallai és gengje elkaphatta volna a fülén is levegő után kapkodó Pepét és társait. A három semmire bukott meccs után Rossi kapitány becsületére legyen mondva, bemondta, hogy ebben a vereségben ő is benne szerepet vállat, elcserélte magát.
És aztán szerda este jönnek a németek. Kicsit visszahőköltek a franciák elleni szenvedést átélve, különben már ott látszott, hogy a vb első játéka döcögős. A szokásos német feltámadás károsultja a tönkrevert portugál válogatott. A magyarok teljesítménye viszont jócskán visszavette őket a földre, nagyon fogadkoznak, hogy München nem adhat szégyent!
Erre kellene Rossi csapatának nagyot válaszolni, mondjuk legyőzni a DFB kiválasztottjait!
