Az van, hogy Magyarország focilabda-függő társadalma jól elhitte magát az angolok elleni meccs előtt. Mert hát miért is ne? A magyar csapat az Eb-b betyár jó kaniként játszott, két, ugyan rozoga nagymenőtől elcsípett egy pontot, bőven megkeserítve a 90 percüket. Az angolok meg ugye vesztes meccsel fejezték be a tornát, tehát fel a fejjel, ebből még jó is lehet. Igaz ez a mérkőzés egy döntő volt, ahol három szerencsétlen kisgyerek bénázása miatt buktak, akkor is buktak. Na erre alapozódott a hungarikum!

Kár volt a hurráhangulat! Mert bár tényleg „csak” a második hely jutott Kane és bandájának, azért ez a tizenegy piszok kemény együttes. Csupa ismeretlen fickó, kőkemény emberek, a Premier Leauge gyémántdarálójából, fiatalok, stabilak, agilisak, és a főni meg érti őket, bátran húz merészet, Southgate nagy király Angliában. Annyira nem, mint Erzsike néni.

Imádnivaló ez a Jack Grealish, ahogyan egy FA Kupa döntőben a rongyosra szakadt cipőjében labdázott, az extrán különlegessé tette, nyáron rányomtak 100 millió fontos bélyeget, viszont most még annyira nem nagy feszkó. Annyira nem mutatja igazi magát. Viszont a balbekk, Luke Show zorall külseje miatt tutira lehetne egy Guy Ritchie film főszereplője, erős, magabiztos. Akárcsak a túloldalon Kyle Walker, mellette nem Sétáló János senki.

A középpályán minden ütközetet megnyert a Kalvin Phillips vezette csatasor, mondjuk különösen nem volt nehéz dolga ennek a résznek, a magyarok szinte minden labdát átadtak, izmozniuk sem kellett nagyon.

A házigazdánál meg kiderült sok az egymást követő kapushiba, a védők, ha nem figyelik egymást, már pedig ez történt, ez lesz belőle, elöl nincs senki, aki megtartsa a labdát. Szoboszlai Dominik pedig semmittevésével szilánkokra törte a róla alkotott aranykeretes képet! Úgy néz ki, ismét 1000 percet kell várni Szalai Ádám újabb jó játékára, addig meg marad a buzdító beszéd, és az elpattanó labda.

Rémísztő volt az angolok elleni 90 perc, soha ilyen összeomlást nem láttatott a Rossi-éra.