Skip to main content

Sportfogadás, Labdarúgás legjobb oddsok és szorzók, Kaszinó, Póker

Az igazságtalanság nem lehet szakmaiságot megkérdőjelező vád – jól tudják ezt a franciák szurkolói. Legalábbis reméljük.

Jobban mondva, de, lehet, csakhogy, ha egy Foci Eb 2024-es keret összeállításáról van szó, mégsem. Minden keret kialakítása ugyanis áldozatokat követel, valamit nyer, valamit veszít egy keret, ez akkor sincs máshogy, ha nem úgy alakul, ahogy épp a szövetségi kapitány megálmodja, hanem a szimpatizáns.

De vajon a legtöbb legjobb lehetőség a legerősebb keretet is szüli a franciáknál? Ez már jobb kérdés, s egy olyan probléma, mellyel a jelenkori szövetségi kapitánynak, Didier Deschamps-nak már nem először kellett megküzdenie. A legnagyobb szakmai kihívást és legnagyobb önuralmat, megfontoltságot nem az igényli, hogy számos más válogatott keretét hogyan lehet kialakítani, hanem az, hogy a legerősebb merítésre támaszkodónál hogyan érdemes nemeket mondani, mi alapján. Nyomásként nehezedő tételként sem lehet egyszerű ez. De ez teszi a nagy kapitányokat kapitánnyá.

Sok rokonszenves játékos, sok (nagyjából) élete szezonját futó spíler maradt ki a francia Eb-keretből, de ez azért még nehezen rajzol kérdőjelet olyanok mellé, akik teljesítménye vagy önmagukban még jobb, vagy egyszerűen csak régebb óta konzisztensek.

Deschamps abszolút annak a „támadóharmadnak” szavazott bizalmat, amelynek a 2022-es vb-n is. Ez rögtön nyit egy érdekes kérdéskört, ugyanis Deschamps-ról elterjedt klisé, hogy nem kísérletező kapitány (Benjamin Pavard-al könnyen cáfolhatóvá is válna e tétel), de válogatási elvei sokszor nem ezzel állhatnak összefüggésben. Ha most végignézünk a merítési lehetőségeken és megnézzük azt, kik álltak rendelkezésre ténylegesen a két évvel ezelőtti vb-n, akik ott is voltak, azt kell mondjuk, valójában csak arról van szó, hogy akik anno topszinten voltak, azok máig azon is tudnak futballozni, míg akik most kimaradtak mellettük, önmagukhoz képest hiába léptek sokat előre, ez még valós versenyhelyzetet nem jelent konzisztensen világklasszis játékosokkal szemben. Ezt talán nem olyan nehéz belátni, mint amennyire épp egyszerű hiányolni csak úgy bárkit.

Persze, vannak érdekes történetek, megvannak a keret maga rejtélyei így is.

Az egyik rejtély régóta vibrál a háttérben, Alexandre Lacazette hét éve nem volt a válogatott közelében, pedig például idén is adott rá okot bőven híveinek, hogy követeljék. Mellőzése egyébként azért sem meglepő, mert bár Lacazette-tel a játékszervezést is lehet serkenteni, mindezt elmozgásai, visszalépései, sőt passzjátékban mutatkozó érzékenysége is szavatolná, egészen egyszerűen a francia válogatott nem azokon a pontokon szervezi játékát és nem birtokol annyit labdát a támadóharmadban, amelyeken és amennyit egy Lacazette típusú támadó igazán jótékony tudna lenni (amiben részt tudna venni, amihez hozzá tudna adni). Lacazette egy lassabban folyó támadóharmadban szerveződő játékban sokkal jobb elem lehet a felgyorsításra, mintsem a francia rendszerben, ahol a támadóharmad statikussága fontos Kylian Mbappé futósebességének kihasználásához is, és némiképp direktebb játékot is mutat, mint ami pl. Lacazette-nek komfortos(abb).

Christopher Nkunku hiányzása, meglehet, még többeknek fáj – lassacskán a francia válogatott Marco Reus-ává lép elő, vagyis elsőszámú hiányzó. A 2022-es vb-ről Nkunku sérülés miatt maradt le, pedig már az edzőtáborban is ott volt, míg most egy olyan szezont tudhat maga mögött, amelynek nagyobb részében maródi volt. Egyértelmű, hogy a sérüléséből nemrég visszatérő játékosnál hosszabb távú célt kell nézni, mintsem néhány hetet, még akkor is, ha az Eb-ről van szó. Ha sok jól csengő név mellett tényleg van olyan, amely ellen érveket hozni a legnehezebb lenne bármi ellenére, az Nkunku, akinek könnyen lehet, hogy fix helye lett volna a keretben, ha szezonját nem nyírbálja meg alaposan sérülése, amely miatt még csak 500 lejátszott percet sem ért el a Chelsea-ben.

Nyilván nem az Eb az az esemény, amelynek terhelése elősegítené azt az építkezést, hogy egy türelmes nyár után és egy remélhetőleg sérülésmentes szezon után jövőre már úgy beszéljenek róla, mint a jövő egy kimozdíthatatlan emberéről a franciáknál.

Fogadj a 2024-es foci Eb-re!

Kapcsolódó cikkek