Lezárult az idei év két legnagyobb focihisztije, a Copa América és az Európa – bajnokság. A győztesek ünnepelnek, a férfiak olykor és egyre gyakrabban indokolatlanul megfeledkeznek magukról és szerény agysejtszámot bizonyítva néhány kifejezéssel komoly, akár még politikai indulatot is gerjesztenek. A katari vb kapushőse, Emiliano Martínez végtelenül egyszerűen ünnepelt a neki kiutalt serleggel, gusztustalan módon, nadrágját lobogtatva vidámkodott. Az embernél ez állítólag megszokott, aki viszont elsőre látta, erősen megdöbbent a megmagyarázhatatlan alpáriságon.
A spanyol válogatott aranyéremmel zárta a kontinensviadalt, Álvaro Morata Gibraltárral kapcsolatban nyilatkozott kéretlenül, a Copa-győztes argentin válogatott a franciákat kóstolta be, állítólag rasszizmust súroló énekükkel. Páran viszont úgy fest, örökre lemaradnak nem ilyen, ennél sokkal méltóságteljesebb ceremóniáról. Szűken maradva a labdarúgásnál, néhány arc eléggé ismerős a búsongók közül.
Harry Kane, az örök lúzer a siker hajkurászása közben, 559 klubmérkőzés, 98 válogatott meccs után a neve mellett az égegyadta világon semmiféle aranyba öntött díj. Kétszer is majdnem, meglehetősen közel, a végén egyre távolodóban. A Bayernnel idén tripla nulla, korábban a Tottenhamnél is meglehetősen izgatottan nyomult, ám elérhetetlen a siker.
Antonio Di Natale mutatója sokkal rosszabb, 14 éves karrier, közte 688 egyesületi és 42 nemzeti fellépés, bármilyen boldogság-érzés nélkül… Annyi adalék, Di Natale már befejezte, számára nincs esély. Bernd Schneider, „Snixi” óriás varázsló, ikonikus figura a Bayer Leverkusennél, neki csak mosolygós vesztes szelfi jutott. Már amennyire a vesztes nevet.
Son, Kane egykori harcostársa, nagy játékos, otthon, Dél-Koreában hatalmas példakép, aranyérem viszont sehol a vitrinben, pár egyéni alamizsna díj, az meg teljesen szubjektív ajándék. Luigi Di Biagio hasznos férfi, 19 éven keresztül hajtotta a bármilyen világhírű győzelmet, nem jött az arany. Carsten Ramelow, a Bayer Leverkusen dacos német harckocsizója, 16 év után sem élvezhette a sikert, pedig az nem kis idő ám. Ollie Watkins, az aranylábú angol csereember, 7 éve űzi a gyönyört a labdarúgópályán, reménytelenül negatívan. Isten nyugosztalja Socrates dokit, múlhatatlan nagy mágia, semmi aranylóan csillogó csecsebecse.
