Itt ez a vb, ahol az egyik legerősebb bajnokság éles vitézei melóznak és közben nem lehet felhőtlen az egész. Már a tutira vett eredmények sem úgy jönnek, mint ahogyan azt beharangozták.

Az előkészület is a szokottól eltérő volt, hiszen az egyik játékos egyéni edzéstervvel, külön készült a többiektől. Ez már rögvest magában hordott egy morális taposóaknát, hiszen akik napról napra gyötörték magukat, távol a családtól, az otthontól, ők miért nem kaphattak olyan megkülönböztetést, mint a már félig visszavonult, a már sportdiplomáciai jövőjét díszkövező hatalmasság?

Valamiért kiemelték, ezt pedig a többiek nyilván nem hagyhatták figyelmen kívül. Talán akkor lehetnének egy cseppet szerényebbek, ha a kikímélt férfi olyat taszított volna a csapaton, amivel a többieket egyből a legjobbak közé löki. Nem ez történt, nagyon nem! Szenvedés, görcsölés, tanácstalanság, a kijelölt ember kockázatmentes játéka, szóval dőlni látszik az egész terv.

A keret kijelölésnél is komoly kockázatot vállalt a vezetés, két szélsővel kihúzni egy világversenyt, az nagyon forró téma! Mindegy, sokan úgy gondolták, hogy ezt is megoldják, hiszen a magyar addig okoskodik, míg célba nem ér. Igaz, közben kicsit beleszakad, de variál és a végén azért mindig kész az álom.

Ami viszont nehezen érthető, hogy a felelősök a jelenért becseréltek egy kis darabot a jövőből. A fiatalok ismét csak a háttérbe szorultak, nincs helyük, megint temérdek olyan harcost hívtak előre, akik a múltban tényleg nagymenők voltak, jött is a jutalmuk, szebbnél szebb szerződésekkel, rengeteg válogatottsággal, ám a jelen csúnyán elszaladt mellettük. Még a régebben úgynevezett kiscsapatok emberei is csúnyán becsapják őket egy az egyben, aztán hiába kérdezik, tudjátok kik vagyunk?

A fiataloknak meg maradt a kucorgás a lelátón, a labdás háló húzkodása, minimális jövőképpel, kispadmelegítéssel. Ez most még elmegy a kicsikart eredményekkel, de sok nincs benne.

Fogadjunk, hogy jobb lenne egy kicsit előre nézni!