Az első pillanattól fogva a kiesés elől menekülő gárdák összecsapása sokáig egy szétlövésnek tűnt, amiben a győztes megkaparinthatja az osztályozót, míg a vesztes búcsúzik az élvonaltól. Az elmúlt hónapok eseményei kissé átírták e terveket.
Mainz 05-1. FC Köln, vasárnap 15:30
13., ez a két csapat által elfoglalt legjobb helyezés az idei szezonban. A Köln az első, a Mainz a második fordulót követően állt ilyen „előkelő” pozícióban, a tavaszt pedig a Darmstadttal kiegészülve egyaránt a vonal alatt töltötték. Egészen mostanáig, amikor is a Mainz az előző kör végére kievickélt onnan.
Bo Henriksent, az idénybeli harmadik edzőjüket február közepén nevezték ki a hazaiak. Bo Svenssonnal, majd Jan Siewerttel is inkább kockázatkerülésre törekvő csapat felfogása gyökeresen megváltozott a Svájcból érkező tréner kinevezésével, aki a nagyobb rizikóvállalás felé indult el. Labdabirtoklásnál kevésbé a játékszer biztonságban tudása az elsődleges, semmint annak a gyorsan, veszélyes területekre való eljuttatása.
Ehhez egyfelől a korábbiaknál több „mozgó elemet” használ, hiszen labdajáratáskor előszeretettel lép ki valamelyik hatosa – elsősorban Nadiem Amiri – a védelem oldalára, hogy az ellenfél legelső védelmi vonalával szemben létszámfölényt alakítsanak ki, esetleg széthúzzák őket. A keletkezett résekbe főként a visszalépő Li Dzse Szungot keresik vagy a szabad szerepköre okán a pálya minden szegletént felbukkanó Brajan Grudát. A direktség következtében a semleges harmadban drasztikusan csökkent az érintéseik száma, mivel e területen gyakran átrohannak vagy egy passzal átjátsszák.
Ez az eddigieknél lüktetőbb, eseménydúsabb mérkőzésekhez vezet, amiben mindkét oldal előtt bőven akad gólszerzési lehetőség. Az adok-kapokból szinte állandó jelleggel – a Bayer Leverkusen és a Bayern München elleni vereség kivételével – a Mainz jött ki jobban. E mögött a feljavuló helyzetkihasználás áll, ugyanis ezen a kilenc meccses mintán a ziccereik közel 40 százalékát értékesítették, miközben az ellenfeleik pazarlók voltak a kapu előtt.
Az új hozzáállás és az ezzel érkező eredmények a kölniekre is hatással volt. Timo Schultz végtelenül óvatos felfogással indította a Bundesliga-karrierjét. Ennek következtében a korábban az agresszív letámadásáról elhíresült klub az újévtől a válogatott szünetig bezárólag tartó időszakban a második legpasszívabb védekezést mutatta (17,51-os PPDA-mutató).
Az RB Leipzigtól elszenvedett 5-1-es vereség és az éledező rivális változtatásra sarkalta a trénert, és az addig alkalmazott 4-4-2-es, 4-2-3-1-es szűk, középső blokkot lecserélte egy bátrabb elgondolásra. Az első hónapjaiban a szélsői ritkán léptek fel az ellenfél védőire, inkább a tengelyben történő progresszivitást próbálták megakadályozni, ám az előző négy találkozón már szélesebben helyezkedtek és egy-egy hátra- vagy oldalpassznál azonnal ugrottak a nekik kiosztott védőre.
E döntés folytán március vége óta ők büszkélkedhetnek a második legintenzívebb presszinggel (9,81-os PPDA-mutató), csakhogy a pálfordulás sem vezetett sikerre, miután a támadójátékuk továbbra is az egyik leggyengébb, legkevésbé kimunkált. Így a szezon legfontosabb összecsapásán, amikor a Darmstadt ellen nekik kellett volna kezdeményezni, akkor elfogyott a tudomány. Ezért a többiek számára pofozógépnek számító újonc elvitte a három pontot Kölnből.
Pénteken a pocsék formát mutató VfL Bochum meglepetésre begyűjtötte a három pontot, emiatt a „kecskéseknél” csak is a győzelem elfogadható vasárnap, mert egy döntetlennel is lőtávolon kívül maradnának, egy vereséggel meg már csupán matematikai esélyük maradna a bennmaradásra.
