Szisztematikusan felépített csapat, kontra egyéniségek sora, a játékosok erényeivel tisztában lévő edző, vele szemben pedig egy a keret jelentette puzzle-ben mára teljesen elveszni látszó tréner, aki most mégis felérhet a csúcsra.

Spanyolország-Anglia, vasárnap 21:00

Amint a kibővített Európa-bajnokságokon már-már szokás, úgy most is kialakult egy gyengébb ág, illetve egy olyan, ahol a végső esélyesek legtöbbje összetorlódott. A döntőhöz érve már nem számít, hogy ki honnan érkezett, csupán, hogy mennyire tudják hozni vagy éppen felülmúlni az eddig látottakat.

Út a döntőig

A spanyol válogatott papíron az egyik legerősebb csoportba került, és nem is indult zökkenőmentesen a tornájuk, ugyanis a 3-0-s győzelem ellenére a horvátok számtalan alkalommal nehéz helyzetbe hozták őket, főleg amikor középső blokkban kellett védekezni. Ezt követően az olaszokat mindössze egy öngóllal verték, de az első perctől dominálták a címvédőt, míg az albánokat a cserecsapat is elintézte.

Az angoloknál egy igencsak kedvező kvartettről beszélhettünk, hiszen az előző világbajnokság negatív meglepetése, Dánia mellett a mindig alulteljesítő szerbek és a játékoskeret alapján lefelé kilogó szlovénok voltak az ellenfelek. Ennek ellenére mindössze öt pontot gyűjtöttek és az utolsó pillanatig veszélyben forgott az első helyük.

A spanyolok eredményeit kezdetben zárójelbe tette, hogy az egyenes kieséses szakaszban miként búcsúzott az olasz válogatott, ám utána a hispánok a negyed- és elődöntőben bizonyították, hogy a favoritok ellen is képesek reprodukálni a korábban látott játékot. A „háromoroszlánosok” oldalán már ennyire meggyőző teljesítményről nem beszélhetünk, sőt Gareth Southgate aranyszabályát sem tudták betartani, vagyis hogy ne kerüljenek hátrányba. Azonban a keret mélységét megmutatva mindig jött egy klasszis megmozdulás, ami életben tartotta a reményeiket.

Esélyes és esélytelen?

Ha csak a mutatott teljesítményre és az alapozó számokra támaszkodva kéne megjelölni a győztest, akkor a La Roja negyedik Eb-címe lenne a papírforma, miután a tizenegyeseket nem számítva a 90 percre vetített várható gól mutatójuk a legmagasabb (1,73 NPxG/90 perc), a legtöbb nagy ziccerük volt (3,5/meccs), valamint elsők a magasan megszerzett labdákban (7,3/meccs), és az engedett helyzetek alapján is az élmezőnybe tartoznak (0,86 NPxGA/90 perc).

Az angoloknál bár a kispadról is olyan játékosok szállnak be és döntenek el párharcot, mint a 22 bajnoki gólig jutó Cole Palmer és 19-cel záró Ollie Watkins, mégis a legnagyobb probléma a támadójátékukkal van. Hiába a harmadik legmagasabb labdabirtoklási mutató (58,2%), a támadóharmadban való érintések számában hetedikek, míg a tizenhatoson belül e a statisztikában mindössze kilencedikek. Lassú, körülményes labdajáratás mellett nehéz nagy lehetőségeket kialakítani, aminek köszönhetően az előző Európa-bajnokságon még átlagosan 16 százalékos helyzetekbe kerülő angolok ezúttal csak a skótoknál teljesítenek jobban a maguk 7 százalékával.

Gyengeség, erősség

Az angol válogatottnál, ami nem változott azok a kiemelkedő számok védekezésben, csakhogy ebben közrejátszanak a második, harmadik polcra tartozó ellenfelek, amelyek maximum időszakosan tudták kihasználni a letámadás elcsúszását, a csapatrészek között megnövekvő távolságot és a védekezésben történő elváltásokat.

A spanyolok a németek emberorientált presszingjét és a franciák középső blokkját is hatékonyan szedték szét, rengeteg mozgással, kockázatvállalással, direktséggel, amely szavak Luis de la Fuente kinevezése előtt utolsóként jutottak volna eszünkbe erről a válogatottról, most viszont visszaülhetnek a trónra, ha nem villan meg valamelyik angol sztár.

Tipp: Európa-bajnok: Spanyolország 1,65