Anglia 1966, Hollandia 1988 óta nem nyert világ-, illetve Európa-bajnokságot, éppen ezért e két válogatott most hatalmas lehetőség kapujában áll. Bár a játékuk alapján nem feltétlenól megérdemelten jutottak be a legjobb négy közé, ha valamelyik válogatott elhódítja a Henri Delaunay-kupát, ez a tény nem fog bántani egyetlen angol vagy holland szurkolót sem.

Hollandia-Anglia, szerda 21:00

Hollandia csoportharmadikként jutott tovább a D-csoportból, majd a nyolcaddöntőben Románián, a negyeddöntőben pedig Törökországon keresztül vezetett az útja az elődöntőig. Az Oranje eddigi menetelésében egyértelműen közrejátszott a könnyű ágrajz, de még így sem mutatott kiegyensúlyozott teljesítményt az egyeneses kieséses szakaszban sem. Emögött részben Ronald Koeman döntései állhatnak: a holland szövetségi kapitányt sok kritika érte amiatt, mert a jelenleg klub nélküli Memphis Depayt játszatja csatárposzton Joshua Zirkzee vagy Wout Weghorst helyett, holott a csoportmeccsek alatt nem szolgált rá a kapitány bizalmára. Emellett szintén érthetetlen volt, hogy Törökország ellen ismét Steven Bergwijn kezdett a nyolcaddöntőben duplázó és a mérkőzést eldöntő Donyell Malen helyett. Előbbi játékosát az utóbbi két találkozón egyaránt már a szünetben lecserélte Koeman.

Ami a negyeddöntőt illeti, jól kezdett a törökökkel szemben a holland nemzeti tizenegy, de a bekapott gól után tehetetlen volt a törökök középmagas, agresszív védekezésével szemben, egészen Wout Weghorst becseréléséig. Amint pályára lépett a hórihorgas csatár, egyre több helyzetet tudott kialakítani beadásokból Hollandia. Bár Weghorst maga is könnyedén betalálhatott volna, remekült fejelte le a labdákat, valamint mindkét gólban közvetetten benne volt.

Ugyanakkor nem az Oranjén múlt, hogy nem mentette hosszabbításra a mérkőzést Törökország. Csak a hajrában hatszor próbálkoztak a tizenhatoson belülről Hakan Calhanogluék, a beadások levédekezésével meggyűlt a baja a holland védelemnek. Mindenesetre Bart Verbruggen az utolsó percekben többszörösen jóvátette az első találatnál elkövetett hibáját.

Hollandia Weghorst fejjátéka mellett még abban bízhat, hogy sikerül Cody Gakpót úgy megjátszani, hogy egy az egyben legyen a védőjével szemben. A Liverpool középpályása eddig háromszor zörgette meg a hálót az Eb-n, amivel a torna társgólkirálya.

Anglia egy hasonlóan drámai, ám közel sem olyan izgalmas összecsapáson kvalifikálta magát a negyeddöntőbe. A végső győzelem érdekében Gareth Southgate minden korábbinál kevesebb kockázatot követelt meg a válogatottjától, és bár csak két gólt szereztek, mégis a csoportjuk élén végeztek a Háromoroszlánosok. Szlovákia ellen – a 2018-as világbajnokságra emlékeztetően – újfent pontrúgások mentették meg Angliát, így következhetett a Svájc elleni negyeddöntő. A támadóharmadban Kieran Trippier támadósorba való fellépésével már valamivel bátrabban játszott Anglia, ám ez nem mutatkozott meg helyzetekben. Ami a védekezést illeti, öt védővel állt fel labda nélkül a csapat, amely Svájc – Hollandiáéhoz hasonló – ötcsatáros felállása miatt bizonyult fontosnak. Ez a játékrendszer várható az elődöntőben is.

Az angol válogatottnak megfelelő volt a döntetlen, átengedte a kezdeményezést a második félidőben Murat Yakin válogatottjának. Csakhogy majdnem ráfázott, amikor Breel Embolo góljával az ellenfél került előnybe. Southgate válaszul hármat cserélt, három percre rá pedig az első kaput találó lövéséből egalizált Anglia Bukayo Saka révén.

Egy pozitívumot lehet kiemelni angol részről ebből negyeddöntőből, mégpedig a tizenegyespárbajt. Southgate irányításával (a 2019-es Nemzetek Ligája és a 2018-as világbajnokság után) már a harmadik tizenegyespárbajából kerül ki győztesen az angol válogatott. Úgy tűnik, Anglia már maga mögött tudhatja a szétlövésekkel járó évtizedes kudarcokat – az új tendenciára márpedig szükség lesz, ugyanis nem valószínű, hogy mindenképpen a rendes játékidőben szeretnék eldönteni a fináléba jutás kérdését a Háromoroszlánosok.

Tipp: döntetlen 2,85

Szerző: Bózsik Tamás Pál