Gyanúsan nagy a csend! Pedig boldog-boldogtalan nyomatta a szelfit a pályáról, a pálya széléről, sőt a bambulós asszonyt is lekapták, büféből, székről lövöldözték a képet megamennyiségben. Csak róluk nem szólt semmi! Pedig hát egy gesztus-meccset kaphattak volna, mondjuk negyediknek, aki mackófelsőben fontoskodva babrálja a zavaróan sok gombbal, megannyi jellel kombináló, zöld és piros fénnyel vibráló, kézi hordású információs digitális mátrix táblát, de erre sem jutott ember. Ami már tényleg a legvége a sornak, legalább abba a nyavalyás VAR-szobába jutott volna egy, nem sok, csak egy. Az sem. Sehol a magyar játékvezetők.
Mondhatnánk, hogy mástól sincs, ám ez nem igaz, hiszen a rendező országokból hívott pártatlan emberek sokasága pompázott vagy pusztult el a meccsek alatt. Egy honi spori, annyi nem jutott a meccsekre. Hej, pedig régen boldogult Puhl Sándoron és Moszkvából visszatérő Kassai Viktoron felnőve, hazafiságunk tele szájjal fröcskölte a többi vakhangyát. Talán lehet, jobb is, hogy véreink kimaradtak a szórásból, mert ami hibát a játékvezetők elkövettek, az durván szembement a mindenről sunnyogó UEFA-val.
Hogy csak a legnagyobbakat vizsgáljuk, hatalmas bánatunkra egyből egy ránk ugrik egy óriás igazságtalanság. A magyar-portugálon még a Holdról is jól láthatón arcul csapták, lelátói szóhasználattal pofán vágták Sallai Rolandot. Ruben Dias volt a bűnös, aki a 38. percben durvaság miatt már fegyelmező kártyát kapott. A magyar támadóval szemben elkövetett szabálytalansága húzhatta volna a másodikat, ami ugye egyből piros nyíl az öltözőbe. Cakir kisember semmit nem látott, pedig, ha ezt korrekt módon elbírálta volna, az addig a fülén keresztül is levegőért szenvedő Pepe még jobban kipurcan, és akkor nincs a lotyogás, jaj, az a hat perces kiégés, mert Nagy Ádámék szétcsapják a kínszenvedő portugált.
Amit még bőven megfejelt az européer közutálatot magára rántó angol arc, Michael Oliver. Ez a fickó a 77. percben egy teljesen átlagos háztartási balesetet minősített égbekiáltóan szabályellenesnek, mindenféle teketóriázás nélkül kiszórta a svájci Freulert, az amúgy is pocsék, szenvedő spanyolok ellen. Innentől már nem talált visszautat a Nati, oké, ez nem magyarázat a kihagyott tizenegyesre, de ha egyenlőben maradnak, a pirosak kicsinálják a botrányosan gyönge spanyolokat. És nem a büntetőzés a vesztük…
Aki azt hitte, hogy ez a teteje rossz döntésnek, súlyosan tévedett! A cseh-dán meccsen egy olyan jogtalan, igazságtalan szögletet adott az északiak javára a holland spori, az amúgy régebben előkelően irányító Björn Kuipers vakfoltja, vagyis asszisztense, ami miatt a Hunyadi vagy Haller téren még most is hosszasan és nagyon idegesen kergetnék. Erwin Zeistra-n kívül az egész bolygó azt látta, hogy a fehér mezes dán támadóról pattant ki a labda, még csak nem is vitathatóan, hanem kristálytisztán, erre a zászlós ember beintette, hogy nem, szöglet a támadónak! Amiből egyébként a nem gyönge csehek kapták az akkor botrányos védekezésüket megtorló gólt.
Később még egyet, ami végzetessé vált számukra. A második félidőben hiába nyomták bele saját kapujukba a fehér mezeseket, hatalmas bravúrokra késztetve a Schmeichel gyereket, és Schick is kárba veszettnek szépített, az ordas nagy és a csehek számára végzetes játékvezetői tévedést nem annulálhatták. Odavesztek egy nagy csalás miatt.
