Nagy a kíváncsiság, hogy a magyar sport két önkéntes reformere, Pásztory Dóra és Hosszú Katinka a 4400 milliárdos mellvéd mögül elereszt-e egy ismétlő sorozatot a taekwondo olimpia győztes Marton Viviana esetével kapcsolatban. Az a hatalmas összeg 14 év alatt került elköltésre a magyar sport jobbítása miatt. Ebben a 4400 milliárd forintból nyilván szépen kapott mindkettő említett úszónő. Akkor nem panaszkodtak a szövetség vezetőire, minden fain.
Ezzel szemben Márton Viviána esetében a nagy igazság az, hogy ő és Luana ikertestvére Spanyolországban született taekwondos, édesanyja, édesapja áldozatos munkája nélkül nem jutott volna eddig, legyenek bármekkora zseniális tálentumok. Spanyolországban nem ismert édes gyümölcs a TAO-manna, nincsenek pénzügyi művészek, akik ide-oda variálnak a rájuk bízott zsetonnal. Jesus Ramal, a legnagyobb országos taekwondo mesteredző, nem UEFA „A” licenszet lobogtató, ellenben tanítványaival magabiztosan előre lépdelő, tehetségüket ápoló, nyilván valamilyen tagdíjjal megfizetett szakember.
Világhírű a pasas, meglátta az ikreket, egyből tudta, mi kell nekik, hogyan csiszolhatja őket fényes vakítóra. A Márton lányok anya és apa masszív támogatásával elkezdték élvezni a sportág minden versenyét, szuperszonikusan hasítottak a csúcs felé. Nélkülözve mindenféle állami támogatást, ringatást, kényeztetést. Euró fillérekből. Míg idehaza a klubok ajtaján ömlik a pénz a semmire.
Magyarország oltári nagy szerencséje, mert a Márton lányok szüléi érzelmes magyarok, meg nem fordult a fejükben a spanyol válogatottság. Pedig az sem rossz. Maradtak az anyaföldnél, boldogsággal megtöltve a magyar hon népének szívét. A hétköznapnak is jó, ha mindenhol látni csomó örömtől lelkes embert. Ügyes praktikának igazolódik, hogy az UTE leigazolta Viviánát és Luánát. Fürdik a dicsőségben a klub.
Abból micsoda ünnep kerekedett volna, ha Luana Párizsban is hasonlóan eredményes – mert különben az -, mint a testvére.
