A kézilabda évről évre egyre több rajongót gyűjt magának, ezt fényesen bizonyítják az utóbbi világversenyek nézettségi adatai. A sportágban a látványos megoldások mellett az is vonzó, hogy a futballal ellentétben itt nincs holtidő: a játék csak akkor áll meg (a tervezett szüneteken kívül), ha olyan szabálytalanság történik, ami ezt indokolja. A kézilabda hosszabbítás azonban nem teljesen ismeretlen fogalom. A kupasorozatokban, a legnagyobb mérkőzéseken bizony van olyan, hogy a csapatok nem tudják eldönteni a fontos kérdéseket a rendes játékidőben. Ekkor jön el a kézilabda hosszabbítás ideje, amely még izgalmasabbá teszi az összecsapásokat.
Kézilabda hosszabbítás: mikor áll meg az óra?
Ebben a sportágban a hosszabbítás egészen más szerepet játszik, mint például a futballban. Klasszikus értelemben vett hosszabbítás ugyanis csak az egyenes kieséses meccsek végén van, ám az óra bizonyos esetekben kézilabdában is megállhat, de ezt csak kiemelt játékmegszakítások indokolják. Vannak olyan esetek is, amikor a bíró saját hatáskörében dönthet arról, hogy szükséges-e megállítani a találkozót (ilyen például a hétméteres elvégzése). Az új szabályok értelmében az utolsó fél percben a játékvezetőknek muszáj megállítania az órát. Ezekből az apró megszakításokból hosszú percek adódnak össze, így a kézilabda meccsek hosszabbak, mint azt a játékidő mutatja, és ehhez még kézilabda hosszabbítás sem kell!
Meddig tart a kézilabda hosszabbítás?
Ha egy nagy mérkőzésen a csapatok nem tudnak dönteni, kézilabda hosszabbítás lebonyolítására kerülhet sor. Ennek időtartama kétszer öt perc. A hosszabbítás elején a csapatok eldöntik, ki melyik térfélen kezd, szünetben pedig természetesen térfelet is cserélnek. Korábban, ha az első tíz perc hosszabbítás után nem született döntés, jöhetett még egyszer ugyanennyi, azonban egy ideje – a sűrű versenynaptár miatt – ha a hosszabbítás is döntetlennél ér véget, egyből hétméteresek következnek.
Milyen hosszú egy félidő kézilabdában?
Ebben a sportágban egy félidő harminc percig tart. Ez viszont csak a felnőttekre igaz, utánpótlás szinten 20-25 percet játszanak az együttesek. Ugyanakkor a bruttó játékidő ennél némileg több: ahogy említettük, a játékvezetők egyes ítéleteknél megállíthatják az órát, illetve persze az időkérések alatt is telik az idő. Néhány másodperccel pedig más esetekben is hosszabbodhat a játék, például, ha a játékvezető úgy ítéli meg, időntúli szabaddobás vagy hetes következik. Egy félidő hossza attól is függ, mennyit áll a játék, hányszor faultolnak a csapatok, kell-e törölni a pályát: ugyanis ezek az apróságok mind-mind hosszú másodperceket adhatnak hozzá a játékidőhöz. A kézilabda hosszabbítás természetesen más elbírálás alá esik, ahogy mondtuk, ott öt perc egy játékrész.
Szünet egy kézilabda meccsen
Egy kézilabda mérkőzésen több okból is következhet szünet. A legtipikusabb persze a két félidő közötti pihenő: ez a nemzetközi mérkőzéseken egységesen tizenöt perc, de más versenysorozatokban a csapatok dönthetnek úgy, hogy csak tíz percre mennek be az öltözőbe. Bajnoki mérkőzéseken ez néhány éve még gyakori volt, ma már inkább csak felkészülési, bemutató tornákon jellemző. Ha a kézilabda hosszabbítás perceire kerül sor, akkor a szünet már rövidül: mindössze egy perc választja el a két félidőt. Ha a hétméteresekig is eljutunk, szintén egy percet pihennek a csapatok, míg az edzők kijelölik az ítéletvégrehajtókat.
Játékidő és a játék megszakítása egy kézilabda meccsen
Egy kézilabdameccs játékideje összesen 60 perc, de valójában a játékosok ennél sokkal többet töltenek a pályán. A meccs ideje nagyrészt a játék ritmusától, a két csapat stílusából adódik. Ahogy említettük, hivatalos találkozókon kizárólag a kétszer 30 perces elosztást alkalmazzák, ám van olyan, hogy a felkészülés részeként a csapatok másban egyeznek meg. Nemrég például a magyar férfi kézilabda-válogatott is játszott három 20 perces blokkból álló találkozót Csehország legjobbjai ellen, itt tehát két szünet is volt a játékrészek között.
Bár a játékidőt nem befolyásolja, az óra számtalan okból megállhat egy kézilabda mérkőzésen. Ez alapvetően a játékvezetők döntési hatásköre, és bizony ez okozza az ezzel kapcsolatos vitákat is. Egy-egy szoros mérkőzésen azok az ellopott másodpercek is sokat érhetnek, amelyeket amiatt veszít el egy csapat, mert a bíró nem állítja meg az órát. Progresszív büntetéseknél a játékvezető azonnal megállítja az időt, illetve akkor is, ha úgy látja, el kell magyaráznia az ítéletét, a döntését a csapatoknak. Megáll az óra abban az esetben is, ha a zsűriasztal jelez valamilyen szabálytalanságot (leggyakrabban rossz cserét). Ugyanez történik, ha valami olyasmi kerül a pályára, ami miatt nem folytatódhat a találkozó: vérzik az egyik játékos, a szurkolók bedobnak valamit, labdát kell cserélni.
A 2024-es Európa-bajnokságon egy különleges precedensét láthattuk a játék megállításának: a Dánia-Svédország mérkőzésen a játékvezetők úgy ítélték meg, hogy a dánok szabálytalanul szereztek gólt, s mivel ez a kritikus utolsó fél percben történt, az órát visszaállították jó néhány másodperccel. A csapatok tehát ekkor többet játszottak, mint hatvan perc. A kézilabda hosszabbítás során a játék megállításának szabályai azonosak, mint korábban, annyi csupán a különbség, hogy mivel ebben az időszakban már minden jó megmozdulás számít, a bírók előszeretettel állítják meg az órát.
