A pillanatnyi közhangulatot, közállapotot figyelve meglehetősen szolid, szinte csak kötelesség szinten ég az érdeklődés a magyar labdarúgó válogatott aktuális fellépése iránt. Cseppnyi csodálkozni való sincs ezen, hiszen a távol hatalmas eufóriájából mostanában jócskán arccal csapódott a köz a sorra elbukott vb selejtezők miatt. Főképpen az albánok bánásmódja bosszantó, az lehet, hogy ők egy nagyon harcos nép, de ne már, hogy leverjenek egy magyar csapatot, még úgy sem, hogy Tiranában életük legpocsékabb formáját hozták a hazaiak. Gyanúsan nagy a nyugalom, a mindennapi betevő nevű sportlap is olyan lazán kezeli a menetet. Talán életszerű az óvatosság, bár ki akarná, hogy legjobbak lebőgjenek világ nevetségére, azért szűken jöhetne a siker.
Igen ám, ehhez kellenének olyan hősök, akik a hétköznapokon hozzák a győzelemhez kellő formát, ez viszont csak szórványban látható. A védelemben, ha nem a Hertha az ellenfél, akad probléma! A hátsó alakzat tevékenysége egészen rémísztő, az egykor masszív Orban tétovaságát klubjával a BL-ben, a válogatottal pedig a selejtezőn nem jó látni, mögötte pedig Gulácsi Péter gyakran végtelen kiszolgáltatott helyzetbe került, vagy magát opponálta abba! Szalai Attila sem élete nagy formáját mutatja, kicsit halkabb az őt kívánó nagymenő együttesek hangja, a válogatottban is ingatag játékot mutatott, amikor pedig az Olimpiacos a Fenert osztotta, ott sem nyújtott emlékezeteset. Hiába a hazai pálya előnye elmélet.
A válogatottnál senki nem nevezhető vezérnek, bajban látszó teherbírónak, ami a legrosszabb, a vezér Rossi kapitány is inkább magát sajnáltatja esetenként felajánlást tesz, hogy szívesen elmegy, ettől meg az MLSZ vezetőség begyullad: ha ő el, akkor ki a helyére? Senki nem érti Marco Rossi érvelését, határtalan a bizalom felé, erre megbántottként üzenget, bontva a híres csapategységet, amit jellemével, cselekedeteivel formált Magyarország nagy örömére! Elöl bánkódhat a nép Szalai Ádám hiánya miatt, lelkendezhetne Sallói Dániel szuperszonikus amerikai diadalívén, de hol a végeredmény?
Az MLS-ben ömlik a gól, a válogatottban meg a ziccer is csak távolról látszik.
