Pamlonában az Estadio El Sadarban lépett pályára az FC Barcelona az Osasuna vendégeként. Ez eredmény 2:2-es döntetlen. Ezzel a hazaiaknak öt pontjuk van a bajnokságban, míg a katalánoknak négy. A gond látványos, és ha nem lesz sürgős változás, akkor a Barca-szurkolók nem sok jóra számíthatnak idén.

A hazaiak tudták hol lehet esélyük megverni a Barcelonát, és ere ügyesen rá is játszottak.  A két szélsővédő rendkívül magasan játszott, így ott volt esély a csapat mögé kerülni és beadásokkal próbálkozni. Alba és Semedo helyére baloldalon Lenglet, jobboldalon Piqué lép ki ilyen esetekben. Ezáltal a tizenhatoson belül már csak egy jól fejelő játékos marad, aki fölött átívelve a labdát rögtön ziccerbe tud kerülni a csapat. Így született az első gól is: labdaszerzés után Alba mögé ívelték a labdát Brandonnak, aki a sarok irányába vezette a labdát. Lengletnek kellett kisegítenie, és remek beadással Roberto Torresnek adni a labdát, aki teljesen üresen állt. Semedo és Sergi Roberto méterekkel arrébb helyezkedett, ráadásul háttal is álltak. Így már csak a kapuba kellet bombázni Ter Stegen mellet.

Ez nagyban meghatározta a találkozó képét. A hazaiak célja egyértelműen a vezetés megtartása volt. Magasan presszingeltek, és nem hagyták, hogy a Barcelona laposan kihozza a labdákat. Emiatt sokszor a középső védők indították Rafinhát és Perezt, de ezek nem igazán voltak pontos labdák. Hozzáteszem, ezzel az egész csapat küszködik, és nem csak a mai meccsen. Az előző fordulóban a Betis ellen mind két gól eladott labda miatt született, és volt még legalább két-három nagy helyzete emiatt a Betisnek.

Az első félidőben egy blokkolt lövés, és egy kaput bőven elkerülő Jordi Alba lövést lehetett feljegyezni. Griezmann mintha a pályán se lett volna. Nulla kapuralövése és mindössze harminc labdaérintése volt az egész meccsen. Teljesen veszélytelen volt a játéka. Nála csak a nyolcvankettedik percben beálló Vidal ért kevesebbszer a labdába.

A második félidő jobban indult, valószínűleg egy alapos fejmosásnak és Anssumane Fati beállásának volt köszönhető. Perez beadása után fejelt a kapuba, amivel minden idők legfiatalabb gólszerzője lett az FC Barcelona csapatában, a La Ligában. A másik gólt is egy cserejátékos szerezte, Arthur Melo. Az ellenfél tizenhatosánál megszerzett labdát tekerte Rubén Martinez kapujába.

Ezután az Osasuna azt játszotta, amit kell. Széleken mögé kerülés és beadások. Több lehetőségük is volt, de kimaradt mindegyik. Egy egészen ártatlan szituációban egy labdamentési kísérletet akadályozott meg Piqué semmiképpen sem természetes kéztartása. A jogos büntető Roberto Torres értékesítette és kialakult a 2:2es végeredmény.

Mi az oka a Barcelona bukdácsolásának? Nyilvánvalóan hiányzik Messi és Suárez, de nem ez a fő gond. Rendkívül sok az eladott labda. Nem indulnak be egymás kulcspasszaira, mintha nem lenne részletesen elmagyarázva a játékosoknak, hogy mikor és hogyan kel mozogniuk a pályán. A középpálya sem végleges. Rendkívül hiányolom Arthur játékát, aki tudja diktálni a csapat játékát. Igenis szükség van erre, de Jong mellet is megférnek a pályán. Sokszor zavar van a védelemben, helyezkedési hibák és kommunikációval leküzdhető gondok.

Vagy valamilyen öltözői probléma ütötte fel a fejét az új igazolások miatt, vagy Valverde nem szervezi meg rendesen a csapatmozgásokat. Viszont, ha ez így megy tovább, akkor már nem lesz rá sok ideje.

Na, de kit ültetnék én a Barcelona kispadjára? Erik ten Hagot, az Ajax vezetőedzőjét, aki azt játssza a csapatával, amit a katalánoknak kellene. Többet érne, mint Neymar visszahozatala. Amennyiben mégis az elérhetetlennek bizonyulna, akkor ott van az egyelőre kevés edzői tapasztalattal rendelkező Xavi. Ez egyszer már bejött. Emlékezzünk Pep Guardiolára…