Hosszú évek óta foglalkozom a labdarúgással, rengeteg emberrel beszéltem hivatalos és nem hivatalos formában a magyar foci problémáiról. Természetesen sokan sok dologra világítottak rá, de volt valami, amit kivétel nélkül mindenki mondott. Mentális gondokkal küzdenek a magyar játékosok. Ezzel én is egyetértek, ugyanakkor ezen nagyon nehéz változtatni, de próbáljunk meg alternatívákat felállítani, mind a focistáknak, mind a kluboknak.

Felvetődik a kérdés, hogy a magyar társadalom, vagy csak a magyar labdarúgók küzdenek mentális gondokkal. Ha megnézzük, hogy nemzetközi szinten, különböző szakterületen találunk-e magasan kvalifikált szakembereket, akkor egyértelműen azt mondhatjuk, hogy igen. Felvetődhet a gondolat, hogy rendben, de a sport az más, mint bármilyen gazdasági tevékenység. Rendben! Akkor nézzünk szét a többi sportágban. Ott találunk magyar olimpiai bajnokokat, világbajnokokat és a világ élvonalába tartozó sportolókat? A kérdés persze költői, de szükséges, hogy kizárhassuk a származásbeli kérdéskört.

Ahhoz, hogy egy gyerekből profi labdarúgó legyen több dolog is szükséges. Tehetség, megfelelő képzés, motiváció és mentalitás, valamint szerencse. Menjünk pontról-pontra.

A tehetség elengedhetetlen, ugyanakkor a megléte sem elegendő. A tehetség csak egy eszköz. Egy jobb alapképességekkel bíró játékosnak egy adott mozdulatot kevesebbszer kell megcsinálnia, mint egy nála gyengébb képességekkel bíró focistának, ahhoz hogy az adott mozdulat rutinná váljon. Ezen a ponton egyébként nem állunk rosszul. Vannak ügyesen focizó gyerekek, akik remek labdaérzékkel vannak megáldva.

A megfelelő képzés hiánya óriási megoldatlan probléma. Erről a pontról oldalak százait lehetne teleírni. Szakmai vitákat kellene lefolytatni, hogy a legjobb gyakorlatokkal fejlesszük a gyerekeket, de ez ügyben, a mi (Semleges Térfél) kezdeményezésünkön kívül, nem nagyon látok erre próbálkozásokat. Persze vannak ilye-olyan konferenciák, ahol XY előad, de igazi előremutató szakmai vita nincs. A Magyar Labdarúgó Szövetségnek ez óriási hiányossága. Ugyan hallottunk már egyeztetéseket a ’Dárdai Terv 2.0’-val kapcsolatban, de ezek inkább csak meetingek voltak. Mégis a legnagyobb probléma ezen a téren a vízió hiánya, vagyis hogyan nézzen ki a jövő magyar válogatott játékosa? Milyen erősségei legyenek? Mely készségek lesznek a játékstílusunk alapján előtérben és melyek szorulnak háttérbe? Egyáltalán milyen játékstílusban futballozzon a magyar válogatott 10 év múlva? Fontos, de soha fel nem tett kérdések!

Megérkeztünk a cikkünk témájához. Kitartás és céltudatosság, avagy motiváció és mentalitás. Ezeknek egy nagyon komoly részét a gyerekek otthonról hozzák. A szülőkön is múlik, hogy a tehetsége mellé kap-e önbizalmat és kitartást egy gyerek. Egyáltalán rendszeresen eljut-e edzésre a játékos. Ha rendszeresen jár edzeni, akkor a klubok beszélnek-e a szülőkkel, hogy vigyék el a tehetségeken az edzéseken kívül egyéni edzésre, vagy legalább a hétvégeken a grundra, játszani a többi gyerekkel. A szülőnek mindent meg kell tennie, hogy a gyerek mindent megtegyen azért, hogy a legjobb legyen. Ha ez nincs meg, és a futballpalánta motivációját veszti, akkor az edző hiába tesz meg mindent, sosem lesz olyan az eredmény, bármilyen jó képzést kap. Nagyon fontos, hogy a szülők hatásköre az öltözőig tart. Ezt vésse minden anyuka és apuka az eszébe. Egy kiegyensúlyozott, önbizalommal teli és boldog gyereket kell elvinni, minden alkalommal az edzésre, de se az edzést se a meccset nem ők vezénylik! Természetesen tiszta szívből szurkolni lehet, sőt kell! Amikor jönnek a nehézségek, akkor támogatni kell a fiúkat, vagy lányokat. Bíztatni, buzdítani, hogy a dolgok meg fognak változni, ha keményen edz. Nem szabad megelégedni, azzal, ahol most van, mert a többiek is fejlődni fognak, így a verseny örök.  Ezt fontos korán elültetni a gyerekekben, mert kamaszkorban ez már szinte lehetetlen.

Ha ezek az alapok megvannak, akkor jön a klub és az edző. Céltudatosan kell nevelni a fiatalokat. El kell ültetni a fejükben a gondolatot, hogy minden levágott kör, minden kihagyott gyakorlat és minden elalibizett edzés kidobott idő az ablakon. Egy Amerikában dolgozó edző mondta nekem, informatikai nyelvre fordítva a gondunkat, hogy arrafelé elképzelhetetlen a processzorhibás gép, hiába rosszabb sokszor az alaplap, mint Magyarországon.

Van egy faktor, amivel mindig számolni kell. Ez pedig a szerencse! Hány labdarúgót hallottunk már arról nyilatkozni, hogy annak idején majdnem leigazolta őket A, B, vagy C topligás klub, de pont lesérült előtte, vagy valamilyen adminisztrációs ok miatt nem jött össze a transzfer. Mint ahogy arról is, hogy pont meglátták valahol játszani valamilyen véletlen során. A befelé és a kifelé pattanó labdákról nem is beszélve. Ezzel nehéz előre kalkulálni, de mindenképpen szükséges a sikerhez.