A szlovákok elleni meccs után volt mit javítanunk, hiszen egy újabb vereséggel lépéshátrányba kerültünk volna a horvátok, szlovákok és a walesiek mögött – lévén, hogy Ryan Giggs legénysége legyőzte a rajtunk viszonylag simán átlépő szlovák csapatot.
Már a csütörtöki vesztes mérkőzésen sem hozzáállással volt a baj, sokkal inkább azzal, hogy a taktikai elemeket nem sikerült maradéktalanul megvalósítaniuk a pályára lépő játékosoknak, sőt olykor-olykor még bele is hibáztak. Az egyértelmű volt, hogy a horvátok ellen nem férnek bele a hibák, sőt Modricék legyőzéséhez a játékkoncepción is csiszolni kell, mert nem adhatjuk át a területet nekik. Hamsíkék ellen mélyen visszahúzódott a magyar csapat, az öt védős rendszer miatt egy sávban védekeztünk, így bár hosszabb volt a fal, nehezebb volt összehangolni az együttmozgást.
Rossi jól felismerte, hogy változtatni kell, és az 5-3-1-1 helyett visszatért a négyvédős rendszerhez (4-2-3-1). Előre beharangozta, hogy lesznek módosítások a csütörtöki kezdőcsapathoz képest, de valószínűleg ilyen drasztikus lépésekre senki sem számított.
Így kezdenek a csapatok a #HUNCRO meccsen: https://t.co/m5dlD8QaUa pic.twitter.com/QsBicAouYP
— Eredmenyek.com (@EredmenyekCOM) 2019. március 24.
Kikerült a csapatból Lang Ádám, Korhut Mihály, Kleinheisler László, Kalmár Zsolt és Kovács István is, míg a helyükre bekerült Baráth Botond, Pátkai Máté, Nagy Dominik, Szoboszlai Dominik és Dzsudzsák Balázs.
Már a felállás is sejteti, hogy taktikai változtatás eszközölt Rossi: megduplázta a védelmi vonalat és feljebb tolta a védekezést, egészen az ellenfél térfelére. A szlovák meccsel ellentétben most nem adta át a területet a magyar csapat, hanem Szalai, Dzsudzsák és Szoboszlai révén már a félpályánál letámadták a horvát játékosokat, a többiek pedig a lehető legjobban szűkítették a területet. A horvátok biztosan jól felkészültek a magyar csapatból, hiszen a támadásaik a bal oldalunkra koncentrálódtak – a pálya azon részére, ahonnan a csütörtöki meccsen két gólt kaptunk a szlovákoktól. Kádár Tamás személyében azonban megtalálta a mester azt a játékost, aki képes stabilan és megbízhatóan játszani. Jól kezdtük a meccset, a tizedik perc környékére már az irányítást is kezdtük átvenni, ám derült égből villámcsapásként ért minket az eset: a horvátok egy kabaréba illő góllal megszerezték a vezetést a 13. percben. Honnan máshonnan érkezett volna a beadás, mint a baloldalról – Nagy Ádám hiába próbált blokkolni, nem sikerült, a középre tett labdát pedig Kramaric rúgta el sután, ami Rebichez pattant, ő pedig a kapuba lőtte (0-1). Mindenki azonnal lest reklamált, de a blokkolni igyekvő Nagy Ádám beragadt. Kellett néhány perc mire magunkhoz tértünk a kapott gól után, de fél órát követően újra átvettük a kezdeményezést, sőt egy remekbeszabott akció végén Szalai Ádám ki is egyenlített (1-1). Kicsit később a vezetést is átvehettük volna, de Nagy Dominiket ígéretes helyzetben szabálytalan módon állította meg Lovren a tizenhatos környékén, ám a játékvezető továbbintett, Nagyot pedig sérülés miatt le kellett cserélni. A második félidő elején fokozott horvát nyomás helyeződött ránk, de szépen lassan szertefoszlott és kiegyenlítetté vált a játék. 76 perc telt el a meccsből, amikor egy beadást követően érkezett Pátkai Máté, és a hálóba stukkolta a labdát (2-1), ezzel extázisba repítve az összes magyar szurkolót. A hajrában még növelhettük volna a különbséget is, de Kalmár szemfüles labdaszerzését és ziccerét Rakitic a gólvonalról vágta ki. A hajrában ugyan próbálkoztak a vendégek, de jól állta a sarat a magyar együttes, a végeredményt már nem változott.
Pátkai Máté egy karaterúgással döntötte el a meccset (Fotó: Getty Images)
A magyar játékosok szubjektív osztályzatai:
Gulácsi Péter (6): Gyakorlatilag semmi dolga nem volt a kilencven perc során. A gólról nem tehetett, azon kívül egyetlen Perisic-lövésnél kellett résen lennie.
Lovrencsics Gergő (7,5): Kevésbé volt aktív az ő oldala, mint a szlovákok ellen, de tökéletesen ellátta a feladatát. Az egész meccs során látszott, hogy tele van önbizalommal; nem igazán tudtak mellette elmenni a jobboldalon. Kőkeményen, megalkuvást nem tűrően játszott, sőt az első félidőben két alkalommal is remekül lőtte be a védők mögé a labdát.
Baráth Botond (8): A kansasi védő évekre bebetonozhatja magát a hátsó alakzatba. Ki gondolta volna tavaly, amikor Marco Rossi először meghívta a keretbe, hogy ilyen szinten képes játszani. Már az MLS-ben is felfigyeltek rá, hogy milyen hatékony a védekezésben – ezt a mai meccsen is bizonyította. A párharcokban (11/9 sikeres) kiemelkedőt nyújtott, de a fejpárbajokban (6/6 sikeres) volt ma a legpengébb. Egy ízben még egy cselsorozatba is kezdett, ahol három horváton túljutott, de a negyedik megállította. Akkor mondjuk mindenkiben megállt az ütő egy pillanatra…
Willi Orbán (7,5): Willi személyében biztosan megtaláltuk az utóbbi húsz-harminc év legjobb középhátvédjét. Igazi vezére a védelemnek, a mai meccset is hibátlanul hozta le. Lipcsében is ő a hátsó alakzat elsőszámú takarítója, ez a magyar válogatottban is így van – ma 8 alkalommal kellett tisztáznia, de a párharcokban (6/5 sikeres) sem mondott csődöt. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a pontrúgásainknál az egyik legveszélyesebb játékos; a szlovákok ellen ziccere volt, ma pedig két alkalommal is veszélyeztette Kalinic kapuját.
Kádár Tamás (8): Ugyan a Dinamo Kijev hátvédje többször is azt nyilatkozta, hogy ő középen szeret játszani, már az Eb-n is megmutatta, hogy klasszis teljesítményre képes a baloldalon. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Marco Rossi újra ezen a poszton számított rá – de az sem mellékes, hogy az utóbbi időben középen sorra benne van a hiba. Nem úgy, mint ma! Jól mozgatta a baloldalt, ráadásul Rebicet, Kramaricot vagy a néha feltűnő Modricot is tökéletesen kikapcsolta. Határozottan és stabilan játszott, ráadásul az ő nevéhez fűződik a legtöbb szerelés (5/5 sikeres) az egész mezőnyben. Nemcsak a védekezésben volt hasznos, a támadásokhoz is rendre csatlakozott, de hosszú passzokkal is (6/4 sikeres) gyakran operált.
Pátkai Máté (8): A fórumokat elnézve sokan megvétózták az ő kezdőcsapatba jelölését. Szalai a meccs utáni interjújában elmondta, hogy Pátkai a meccs előtt nem sokkal tudta meg, hogy kezdő lesz, szombaton még úgy készült, hogy a kispadon kap helyet. Hogy ez a meglepetés dobta-e fel, azt nem tudom, de az nem lehet vita tárgya, hogy élete legjobb teljesítményét nyújtotta a válogatottban. Leginkább a tizenhatos és a félpálya között tevékenykedett, igen hatékonyan segített be sokszor Lovrencsicsnek a védekezésben. Talán ennek volt köszönhető, hogy a jobb oldalon ritkán próbálkoztak a vendégek. Sok párharcot vívott, sokat ütközött, szabálytalankodott, ha kellett. Ő végezte ma a piszkos munkát, mégis ő lett a meccs hőse, miután egy beadást követően eldöntötte a három pont sorsát. A találkozó utáni interjúban aztán szerényen nyilatkozott, ebből is látszik, hogy milyen alázatos. A mai játékából kiindulva nem kérdés, hogy helye van a keretben.
Nagy Ádám (7): Rossi nemrég azt mondta róla, hogy kihagyhatatlan a középpályáról. Ma is látszott, hogy mire gondolt. Ő a csapat motorja, gyakorlatilag minden labdakihozatal alfája. Rengeteget mozog, mindig megjátszható, és szinte kivétel nélkül jó helyre továbbítja a labdát. Ő a csapat egyik legjobb teherbírású játékosa, a kilencvenedik percben is képes olyan intenzitással melózni, mint az elsőben. Ő diktálja a hátsó labdaszerzések után az iramot, ha kell, előrejátssza, ha kell, hagyja nyugodni. Ő az oka annak, hogy megszűnt a magyar válogatottra az eddig jellemző vaktában előrevágott labda. Ma is jól játszott, a szokásosnál több párharcból (8/4 sikeres) vette ki a részét, és szokás szerint tökéletesen olvasta a játékot, az egész mezőnyben neki volt a legtöbb „lefülelt labdája” (3). A horvátok góljánál azonban egyértelműen hibázott, hiszen miatta nem működött a lesreállításunk.
Nagy Dominik (6,5): A Legia játékosa kicsit nehezen vette fel a játék tempóját. A cselei nem sikerültek (3/0), a párharcait rendre elveszítette (7/2 sikeres), az első félidő nagy részében elég passzív volt. Szalai gólja után azonban valósággal megtáltosodott, egyre agilisebben és dinamikusabban játszott, ám egy szerencsétlen szituáció néhány perc múlva véget is vetett az ő mérkőzésének. Lovren taposta meg a sarkát a tizenhatos vonalánál, Nagy Dominik fájdalmas arccal terült el a földön, de a játékvezető nem fújt semmit. Hamar kiderült, hogy nagy a baj, hordágyon vitték le a magyar játékost, a félidőben pedig összevarrták a bokáját. A lefújás után Lovren személyesen kért elnézést tőle.
Szoboszlai Dominik (6,5): Mindenki a kezdőbe követelte az elmúlt heti teljesítményei és kvalitásai alapján, Marco Rossi pedig úgy döntött, hogy megérdemli az esélyt a Salzburg 18 éves középpályása. Feladata az volt, hogy a félpálya környékén zavarja a horvátokat a labdakihozatalban, ennek pedig maximálisan eleget is tett. Azonban az látszott, hogy kissé rutintalan még, Szalai Ádám (4) után neki volt a legtöbb (3) labdavesztése a csapatból – sőt az egyiknek majdnem meg is ittuk a levét, amikor a tizenhatosunk és a félpálya között bizonytalankodott. Egy-egy megoldásán látszott, hogy különleges képességei vannak, de sokszor bizonytalan volt.
Dzsudzsák Balázs (9): Sokszor kegyvesztetté vált már a magyar szurkolók szemében, számos alkalommal lett már eltemetve, kikövetelve a csapatból. Ma viszont, a századik válogatott meccsén, bebizonyította, hogy igenis lehet rá számítani. Űzte, hajtotta a csapatot, igazi vezér volt a pályán. Rengeteget vállalt, a védekezésből és a támadásból is kivette a részét. Ő próbálkozott a legtöbb csellel (4/4 sikeres) az egész mezőnyben, sőt a legtöbb kulcspassz (3) is az ő nevéhez fűződik. Jól irányította a többieket, a Szalai Ádámnak adott gólpassza pedig a régi Dzsudzsákot idézte. Arról pedig ne is beszéljünk, hogy a meccs végefelé egy olyan sprintet levágott, mintha az életéért futott volna. Erre a Dzsudzsákra szüksége van a válogatottnak, teljesen mindegy, hogy hol játszik. Nálam a meccs embere!
Szalai Ádám (8): Az utóbbi időkben sokat kritizált Szalai ma tényleg megmutatta, hogy nemcsak a szája nagy, hanem a szíve is – sőt, még futballozni is tud. A szlovákok ellen is a csapat egyik legnagyobb melósa volt, de akkor nem jöttek össze a dolgok. A lefújás után aztán kikelt magából, és nyíltan kritizálta a csapattársait, az internet pedig felrobbant: egyesek lehordták mindennek és számonkérték, mások elismerően bólintottak, hogy végre itt egy manus, akinek van vér a pucájában. A mai meccsen aztán minden klappolt; újra elvégezte a piszkos munkát, messze ő vívta a legtöbb párharcot (22/10 sikeres) a magyar csapatból (Csak az érdekesség kedvéért, őt Baráth (11/9) követi a sorban). Végig nagyon hasznosan játszott, de nem volt könnyű dolga, mert megint őt faragták a legjobban. Ha kellett védekezett, ha kellett támadott, azt pedig ne felejtsük el, hogy ő szerezte az egyenlítőgólt egy remek akció után. Tény, hogy benne volt a kapus, de ahogy letette Dzsudzsáknak és egy kimozgással megverte a védőjét, majd ösztönösen elrúgta a labdát, az megsüvegelendő. Ha Nagy Ádám a csapat motorja, akkor ő az erőt testesíti meg. Az pedig mindent elmond az ő szerepének fontosságáról, hogy a legutóbbi öt válogatott meccsén öt gólt szerzett.
Varga Roland (6,5): A Ferencváros bombaformában lévő szélsője bő egy órát játszott, a sérült Nagy Dominik helyére állt be. Nem volt sokszor játékban – ha mégis, akkor sem produkált semmi látványosat. Becsülettel dolgozott, de nem sikerült maradandó teljesítményt nyújtania.
Kalmár Zsolt (7): Új lendületet vitt a játékba az ő beállása. Szoboszlai cseréje volt, pályára lépése után pedig hasonló feladatkörben kellett megállnia a helyét a szlovákok ellen kissé szürkén játszó középpályásnak. És meg is oldotta. Sokkal agresszívabban dobta be magát, mint Szoboszlai, folyamatosan kereste az ütközéseket, intenzív letámadást folytatott, nagyon jól használta ki a testi adottságait. Három ziccere is adódott a pályán eltöltött szűk félórája során, igaz mindhárom egy támadáson belül. Egy rosszul hazatett labdára csapott le rendkívül agilisen, és bár Kalinic kapuson még átgyötörte a játékszert, Rakitic valahogy kikanalazta a gólvonal előtt harminc centivel.
Bese Barnabás (?): A pályán eltöltött tíz perce során háromszor is tisztázott fejjel, de nem különösen tették próbára a horvát támadók a hajrában.
Marco Rossi (10): Ezt a csapatot így összerakni ennyi idő alatt, egy ilyen pozsonyi meccs után, na, ez az igazi klasszis teljesítmény. Felismerte, hogy mit és hogyan kell játszani a horvátok ellen, ráadásul végre rávette Kádárt, hogy balhátvédet játsszon. Tökéletesen működött a négyvédős felállás, jól presszingelt a csapat, látszott, hogy mindenki pontosan tudja, hogy mi kell a sikerhez.
Összességben egy különleges győzelmet aratott a magyar válogatott, amire valószínűleg nagyon kevesen számítottak. Tudni kell azonban a helyén kezelni ezt a skalpot, mert ettől a sikertől nem lesz minden rendben egycsapásra a hazai futballban, ez csak egy megálló volt a hosszú úton. Ugyanakkor arra mindenképpen jó volt ez a meccs, hogy újra hitet adjon a magyar szurkolóknak.
