Kis híján ugyanabba a csoportba került a horvát labdarúgó-válogatott, amelyikbe a 2012-es Eb-n.

A horvátok akkor is Olaszországgal és Spanyolországgal néztek farkasszemet a továbbjutásért (a negyedik csoportrésztvevő Írország volt, most a markáns Albánia). 2012-ben ráadásul a horvátok nem léptek tovább a kieséses szakaszba, az a spanyol és az az olasz válogatott hagyta el elégedetten az akkori csoportot, amelyek később az akkori döntőt is játszották. 

Van miért tehát revansot vennie a horvátoknak, de ezúttal a csoportban az akkor igencsak gyengécske Írország helyett az az Albánia lesz negyedikként, amely Sylvinho vezetésével tekintélyt parancsolóan erőssé vált és nem fogja könnyen adni magát. Mire mehet az egyik legkeményebb csoportban Zlatko Dalic együttese?

2023 októberében még nagyon rosszul állt Luka Modricék szénája, a kapitány akkor hangot is adott annak a nyilvánosság előtt, hogy sajnos rég nem látott mélységeket érez a válogatottnál. Végül azért csak sikerült a csoportjukban második helyen kiharcolniuk a részvételt, persze némiképp újjáépülő válogatottként felemás előjelekkel érkeznek a kontinensviadalra még akkor is, ha mindig számolni kell Horvátországgal bármilyen eseményen.

Az egyik problémásnak tűnő pont, hogy a horvátok úgynevezett aranygenerációjának valószínűleg a végjátéka következik (már persze azoknak, akik maradtak belőle): Vida, Modric, Brozovic, Kramaric igazán meghatározó játékosokként már 30 fölött vannak (Modric ugye bőven is), amellyel persze adhatnak is sok higgadtságot, rutint, kisugárzást a csapatnak, de azért halványult már fényük és némileg túl is terhelődhetnek. Viszont (és erre később térünk rá) a csoport többi tagjait nézve jelenleg azért inkább jelenthet előnyt a kimenők még jelenvalósága, mintsem hátrányt.

Ami pozitívum, hogy végignézve a lehetőségeken, kik alkotják/alkothatják az Eb-résztvevő horvát keretet, az látható, és ez szemet szúr az összes többi válogatotthoz képest is, hogy óriási a nemzetközi rutinja közel az egész keretnek életkortól függetlenül is még akkor is, ha az előző bekezdésben említett négy meghatározó nevet kivesszük. Érdekes, mert Dalic úgy kezdhet el rövidesen újjáépíteni egy projektet (ha ő kezdi majd persze), hogy azt újabb rutinos alkotóelemek köré teheti meg. 

Némiképp az is célja lehet a horvátoknak a szerepléstől függetlenül is ezen az Eb-n, hogy kiderítsék, Vidán, Modricon, Brozovicon, Kramaricon túl/utánuk kikre lehet majd új alapokat helyezni mind taktikai, mind mentális értelemben. Érdekes egyébként Mateo Kovacic és Josko Gvardiol helyzete is (előbbit talán Modricék mellé is lehetett volna sorolni), mert egyénileg nem rossz produktummal léptek fel a Manchester Citynél idén, de azért közel sem biztos, hogy legjobbjukat tudták nyújtani és mindenkit meggyőztek. Hogy ez mit hoz ki belőlük az Eb-re (ahol azért a válogatottban más szerepkörök is várnak rájuk, mint klubjukban), tényleg nagy kérdőjel.

A csoportellenfelek kontextusában nézve azért szerencsésnek is számít Dalicék alakulata, hiszen az olasz és a spanyol válogatott idén ugyanolyan sötétlónak számít, mint a horvát, újraszerveződések, gócpontok megtalálása fogja mindkét nagy rivális munkáját nehezíteni. A horvátok a már említett aranygenerációs mag miatt, amely még utoljára villanthat, örökséget ténylegesen átadhat a felzárkózóik számára is az öltözőben, cseppnyivel, de előnyösebb helyzetből várhatja talán az összecsapásokat.

Fogadj nálunk az Eb legjobb meccseire!