Végtelenül hálás, kellemesen kikapcsolónak tűnt a vasárnap sportdélutánja. Hát persze, kezdésből, ínyencségnek rögtön ott a Formula 1 futam Hollandiából, ez mekkora hepaj! Kábé nyolcvanezer, besütizett, befüstölt, bemindenezett holland ember élete ünnepének tűnt, amennyiben Max Verstappen szétnyeri a hazai futamot, egyben kellő elégtétel össznépi borsot törni a Nibelung főhős, Toto Wolff orra alá!

Egyáltalán nem volt alaptalan a hollandok elképzelése, pár futam óta harapós Max rendesen rendre odapörkölt raszta Hamiltonnak, szétcsapva a nagymenő mindenféle elképzelését a futammal. Ehhez képest, már a rajtot utáni célegyenes végét követő kanyarban kis túlzással rengeteg másodperces előnnyel elöl rongyolt a Red Bullos, és ez így is maradt 70 körön keresztül.

A Mercedes csapat dacból, németül dafkéból nyomult ugyan, ám fölöslegesen. Még Verstappen kerékcseréje sem hozott izgalmat, annyira unalmasba csapott át a futam, mint amennyire egy jégkocka olvadása a pohárban! Értékes jelző a sajtó értékelése: „egészen parádés volt a végén a tűzijáték!”

Szóval a Forma 1 fuccs, maradt a vígasz, a magyar labdarúgó válogatott albániai fellépése!

Nahát, ennél jobb szórakozást senki nem gondolt a hitvány autós gyötrelemre! Verhető ellenfél, a világ összes statisztikája a magyarok mellett, és különben is ne legyen már neveséges senki, aki azt hiszi, hogy ez tuti biztos hazai. A népnek még az sem szegte kedvét idehaza, hogy az angolok egy laza görgetéssel csúful kitömték Gulácsiéket, szemernyi esélyt sem hagyva, ki a király!

Aztán a tiranai 90 perc mindenki pofánvágását hozta! Nyomokban sem látszott semmi abból, amire a vendégcsapat szurkolói optimizmusukat alapozták. Nulla csapategység, csak a mezen látszott, ki kicsoda, kivel alkot egy közösséget! Még jó, hogy nem mehettek magyar szurkolók Tiranába, abból lett volna csúnya pocskondiázás, hiába a búskeserű összebújás a Himnusz közben!

Amúgy meg alapból jöhetett a nagy elképzelés, parádés a szkipetárok elleni statisztika, az albán bajnokság nem mérvadó, igaz a válogatott tagjai olaszban, meg a világ minden bajnokságában, még a magyarban is bizonyítják, bizony elég jók ők! Ehhez képest pár magyar fickó nagyon előre szaladt önmagához képest, fura tervvel álltak elő meccs közben, majd ők megoldanak mindent, amiből lett vagy három csoffadt támadás. Konkrét kapuralövés az évad felfedezettjétől jött, azt simán mellre vette a kapus, mellette semmi!

Az volt a legviccesebb az egészben, hogy ez a tényleg gyönge albán csapat szétszedte a magyar védelmet, cserébe a tévés szakértő ezt emelte ki, mint tényleg példás egységet! Közben ezek a hóttgyenge helyi csatárok a kapu torkából képesek voltak ziccert rontani, kábé másfél méterre a gólvonaltól. A többi bénázásukat nem is említve! Az, hogy a győztes gól előtt kettő vézna csatárt üldözött három magyar védő, majd a kósza támadás végén a rövid alsóba suhant a laszti, kár lenne jó védekezésnek nevezni!

Azt szajkózza az egész ország, indokoltalanul mentegetve a sportolókat, rendben, ki lehet kapni! De nem így! Lélektelen, bármiféle célt fel sem mutató csapatjáték, önmagukat óvó, férfias küzdelmet, párharcot tízből kilencszer elveszítő labdarúgó vesztésre ítéltetett! Arra figyelni, hogy ne legyen sérülés, visszafogott, alibi játékot mutatva, ezért senki ne húzzon címeres mezt, bármennyire is elájult a világ a csűdjétől! Nagy tervet ilyen pipogya játékkal ne szövögessen egy mutatós karrierre vágyakozó válogatott sem!

Nem látszott a lelkesedés, a szenvedély.

Mások meg úgy vélik, most helyére került a magyar válogatott!