Amikor a Chelsea éppen, hogy csak begyömöszölte magát az Európa Liga döntőjébe, már sejthető volt, hogy mekkora műmájerség lesz az Arsenal elleni finálé!
Ah, ja, innen Magyarországról könnyű csaholni, savazni bárkit. Igaz, ami igaz, a Londoniak már a Vidi ellen sem a legélesebb késként érkeztek, ugyanakkor ez a Sarri tréner is csak udvarias volt, nem annyira szenvedélyes. Persze nem olyan egyszerű a Chelsea-ben melózni, semmi sem állandó, csak egy ember: Abramovics.
Ő meg aztán könnyedén szórakozik a népekkel, edzők jönnek, elhúznak, a játékosokat ész nélkül zabrálják, majd kevés használat után jó nagy veszteséggel eladják, Ez az ő bajuk, ettől még ultra gáz volt az idei EL döntő! Most bánhatják csak Frankfurtban, hogy az elődöntőben elszórakozták a 11-es párbajt, soha az életben nem kerülnek még egyszer olyan szituba, hogy akár kupagyőztesek is lehessenek. A szerda estét látva akár a németek is kézbe vehették volna a díszes serleget, ha kicsit jobban figyelnek, ezt meg nem lesz könnyű feldolgozni.
Ha már Frankfurt: a Bundesliga zárása előtt akár még nemzetközi óriás menők is lehettek volna, a bajnokságban is szépen hasítottak, a végére meg majdnem mindent buktak, az őszi kupakilépőt is éppen csak elcsípték, selejtezhetnek a nyáron, senkit nem érdekel, hogy idén az elődöntőig iparkodtak! Persze, mert nem volt velük Dombi Tibusz!
Szegény Nick Hornby, aki az egyik legősibb Arsenal drukker, a híres író hétköznapjaihoz ismét szorosan kapcsolódik kedves csapata veresége. Hiába ugrált betépett bolhaként Unai, sajnos ő volt az egyedüli, aki tényleg kajakra mindent beletett. Érdekes volt hallgatni a tévés megmondó embereket, olyan fényesre polírozták a meccset, ezt a dohos 90 percet! Mint ha egy egészen más mérkőzést néztek volna, az azeri állami tévé kettes kanálisán!
Hazard pörgetett kettőt, Giroud szép ember, a meccset lejátszották, az azeri rendőrök felsóhajthatnak, a britek nem verték szét csini kis fővárosukat!
