Ha nem is hivatalos, mindenesetre mértékadó elemzés hangzott el a lengyel-magyar vb-selejtező kapcsán a lefújás előtt: Hajdú B. István kommentátor azt taglalta, hogy ez a 2-1-es vendég siker azért is szép, mert rengeteg a hiányzó Rossi edző keretéből.
Érdemes lenne vitatkozni ezzel az állítással, mert a varsói győztes csapatból igazából annyira feltűnően nem hiányzott senki! Kezdjük az elején! Gulácsi Péter bármekkora nagy gólmacska is, az utóbbi időben pár rémületes pillanattal sokkolt! Néhány bizonytalan megmozdulás a beívelésekre, pár rövid sarokra beszedett gól, megmagyarázhatatlan potya, szóval egy kicsit homályossá teszi a Bundesligában amúgy prímán pörgő Gulácsi referenciáját.
Varsóban a védelem párszor erős kefepánikban dolgozott, olyan gyatrán találták el a lasztit vészhelyzetben, még a lengyelek is meglepődtek, miért pattog ott a labda, mikor bárki kivághatta volna a vörös zónából. Willi Orbán üstökösnek indult magyar mezben, végre megoldódni látszott a defenzív szakasz központi szerepe, aztán a vége felé ő is elgyengült, tétova helykezdéssel, nyomasztóan nagyszámban elvesztett fej és földi ütközéssel leeresztett, ernyedtté vált, nem adott tartást. Varsóban akadt egy csomó idegesítő, majdnem végzetes, ki nem kényszerített szituáció, erre a háziak bénázása jelentette a megoldást, így akár kijelenthető: hiba nélkül hozták le a hátsók a meccset! Apró figyelmeztetés az Angliába, Chelsea-hez promótált Szalai Attilának, úgy, ahogyan a lengyel gól előtt hibázott, olyat a PL-ben soha, de soha el nem követhet, máskülönben csúnya címlapsztori lesz minden újságban! Különben a balbekk többet mutogatott kézzel, mint egy másnapos egyiptomi közlekedési rendőr, forgalom irányítás gyanánt!
A középpálya is megvolt, végre nem kellett feszengve figyelni Kleinheisler László mindent felrúgó, delejes tekintettel végzett munkáját. Tényleg bivaly a férfi, csak hát néha úgy is játszik! Sokszor öncélú a teljesítménye, inkább erőből, hovatovább dühből megy, az meg a ravaszak világában, a szigorú bíráskodásnál inkább hátrány, mint előny. A kicsik, Schafer és Schön örökös zakatolásban jól hozták a formát, még gólra is futotta! Az nagyon erős tiszteletet érdemel, ahogyan Schafer, ez az inkább csontos, mintsem erős fickó beleveti magát a csatába, remek gólokkal támogatva a nemzeti csapatot. Nagy Ádám jelentette a higgadt erőt, támaszkodni lehetett rá a centrumban, hol volt eddig ez a formája? Érkezett Kiss Tamás, nem megszeppenten, osztogatott, nyargalt, bámulatos passzt adott, szóval csak így tovább fiú!
Már csak annyi a kérés Marco Rossihoz, amit emlegetett indokolt fiatalításként, ahhoz tartsa magát, ne legyen tutista…
Inkább kockáztasson az újakkal, abból lehet öröme a köznépnek!
