Az elmúlt két felkészülési meccsben találni pár jót is.
A törökök elleni métát követően Szalai Attila a vendégek nyelvén nyilatkozatott, ez nem kis puska ám! Szalai életének ezen szakaszában pillanatnyilag maga a csillogós rész. A pályán ottléte továbbra is komoly kérdéseket vet fel, ehhez jön, hogy Rossi erőset hazudott. A szövetségi ember köti az ebet a karóhoz, alapból olyan fickó nála nem válogatott, aki nem állandó kezdő klubjában. Ha valaki ezen regula alá tartozik, az a Freiburg alkalmazottja, a balbekk nagyon masszívan megfelel a szabálynak. Előbb a Hoffenheim küszködött a jelenlétével, majd pár ultrapocsék teljesítmény után, igaz kölcsönbe, rásózták Freiburgra. Ott meg Streich edző fogta a fejét, amikor a magyarka végzetesen bénázott, onnantól inkább kispadon ül, mint a pályán lohol. Lehet, hogy ez a Szalai egy jó gyerek, meg rendes, nem parkol rokkant helyre, a formája viszont rettenetes. Hiába, nincs játékperce, mitől lenne éles? Ami még jobban ellentmondásba dönti Rossit, a hátvéd a Koszovó ellen partin annyira természetesen kezdett, már az ottlétét firtató kérdés is okafogyottá vált.
Amúgy az első felhozó végére a legkedvesebb részt betűzte a közírás, miszerint már 13 mérkőzés óta veretlen a magyar válogatott. Ez biztosan és vitathatatlanul szépen mutat bármilyen referenciában, kikezdhetetlen. Ha valaki egy kicsit a statisztika mögé kukkant, lerántja a csodatévő, védő celofánt, akkor bőven talál ott beszélgetéshez, sőt vitához elégséges jelenetet. Erre a találkozóra a győzelmi széria a magyarázat, a többi idegesítően vérszegény. Sőt, utóbb kimondottan kedvesen kell emlékezni az aktuális játékvezető sporttársra, mert az egyik helyen büntetőt adott, amiért a túloldalon ennek a duplájáért semmit. A védő kolléga kezezését nem lehetett szemérmesen letagadhatóvá lassítani. Nagy megúszás a török elleni meccs, egyetlen rendíthetetlen erő, a közönség.
Koszovó nem az egy kézlegyintéssel elintézhető országok közé tartozik. Ez a kategória látványosan megszűnt. Nincs már kis csapat, nem lehet gólkülönbség javításról tévelyegni, tilos lenézni bárkit is. Masszív társaság. Az új tréner, Foda munkája egyelőre nem veszélyes, az viszont kiemelendő, ha jobban figyelnek a vendégek, ebből éppen hazai sírás is lehetett volna a Puskásban. Amúgy mennyire veszett helyzet, ha az osztrák válogatott egykori főnöke belekapaszkodik egy ilyen kihívásba? Szép feladat, az biztos, amúgy semmi más nem kínálkozott?
A második parti magyar kezdőjét ha valaki kapásból megértette, akkor az nagy koponya, egyszerűen felfoghatatlanul merész kavarodás.
Rossi kapitány amennyire lehet védi embereit, kiáll az összes ármánykodás ellen, a koszovói meccs után viszont szépen megnevezte, kiben csalódott. Gazdag kolléga nyilvánosat kapott, nem alaptalanul. Ami Amerikában az év sztorija, királysága, az magyar mezben nem egy átütő eset. Sőt, kimondottan gáz mutatvány. A csatár eltűnt a pályán, láthatatlanná vált, mint a havi fizetés.
Sokan szorítottak Dárdai Márton miatt, kell egy stabil arc középre, ingatag a hátsó szféra. Na most vagy az van, hogy a fater szólt: fiam semmi extra, cécó, takarítás egyszerű eszközzel! Dárdai játékából még hiányzik valami meggyőző a komoly folytatáshoz, kezdőként nem ment annyira. Az elsőszülött Dárdai fiú nem csapott oda a kételkedőknek, meglehetősen merev, vaskos biztonsági játékot nyújtott, kell még idő, hogy az ottléte kikezdhetetlenné váljon.
Maradjunk a különben tényleg felséges 14 meccses veretlenségi sormintánál. Azzal legalább lehet a boldogságban mártózni!
