A tételmondatot rengetegszer hallottam a magyar labdarúgás különböző képviselőitől. Bennem mindig az merült fel, hogy akkor a hibajavítással vagy az elemzéssel van probléma? A választ nem tudom, de az első pontban tudok segíteni.

A magyar válogatott a mérkőzés első harminc percében kifejezetten jól játszott és dominált. Jól működtek a lesreállítások és a széleken vezetett akciók több alkalommal is veszélyesek voltak a szlovák kapura.

De mi törte meg a csapat játékát?

Elsőre talán furcsa lehet, de a jobbhátvéd sérülése. Lovrencics Gergő egy labdaszerzés következtében szenvedett izomsérülést, aki helyett Bese Barnabás lépett pályára és most érkeztünk el Róbert Mak góljának előzményeinek az első pontjához.

Harmincnyolcadik perc: Szlovákia kirúgással jön.  Hancko – Mak – Hamsík – Bozenik – Hamsik labdajáratás után Makot futtatják a bal szélen. A képen jól látszik, hogy Besével nagyjából egyvonalban van, de Bese elveszíti a versenyfutást, sőt meg sem próbálkozik azzal, amiből Lovrencsics háromból hármat nyert meg. Helyette behátrál és egy az egy elleni szituációt alkot.

Mak megjátssza Hamsíkot, aki továbbít Lobotkának, majd Vavroho kerül a labda, aki pár méter megtétel után távolról lő kapura, ami megpattan Kleinheisler lábán így szöglet következik. Rusnak kisszöglettel megjátssza Hamsíkot, aki visszateszi Rusnaknak,viszont Kleinheisler szemfülesen megszerzi a labdát. Szoboszlai pedig megindítja a magyar kontratámadást.

Remek labdát ad Szalainak, miközben keményen szabálytalankodnak vele szemben. A játékvezető előnyszabályt int. Szalai sajnos ellenfél térfelén a half-space közepén eladja a labdát. Antonio Mateu Lahoz nem inti vissza a szabadrúgást.

Ezt az ítéletet sokan bírálják, de én el tudom fogadni, hogy folyamatos játék érdekében előnyszabályt adott, amivel nem élt a magyar csapat. Ettől függetlenül fontos szerepet játszik a kapott gólunkban.

Kucka miután áthozta a labdát a mi térfelünkre, a teljesen szabadon álló Maknak passzol. Bese és Nagy Ádám is méterekre le van maradva.  A rendezetlenség a gyors labdavesztésből és a szögletből következik.

Mak befelé viszi a labdát Nagy Ádám fel is veszi a támadót, de nem tudja megakadályozni, hogy megjátssza Hamsikot. Ez szintén egy kulcsmomentum. Mivel Hamsík szinte zavartalanul adhatja be a labdát. A védelmen a teljes káosz uralkodik.

Kádár – Hamsíkról, Orbán – Rusnakról, Nagy – Makról van lemaradva. Utóbbi azért is érthetetlen, mert kétszer is megnézte Nagy Ádám, hol van pontosan Mak, mégis nagyon messze áll tőle. Bozenik lesen van, de az oldalvonali játékvezető nem jelez, Lahoz, pedig nagyon messze az esettől.  Nincs VAR, így mehet tovább az eset. Baráth ugyan megakadályozza a lövést, de a labda Makhoz pattan, aki pont Bese és Nagy között áll fél távon.

Gulácsi vert helyzetben, így csak be kell lőni a kapu üres felébe a labdát. Sok mindent lehet, mondani, de hogy nem váratlanul jött a gól, az egyszer biztos.

A második gól előtt Baráth Botond szabálytalankodott Bozenik kárára a félpálya közelében. A szlovákok járatták a labdát a mi térfelünkön. Eközben a védők mozgását érdemes figyelni, mivel folyamatosan a lesre futtatásra játszott a válogatott. Az első harminc percben Bozenik háromszor futott lesre ennek köszönhetően. Az ötvenhatodik percben azonban Bese Barnabás jól láthatóan elvéti a pillanatot és ezzel nagyban hozzájárul, a második gólhoz.

A közvetítésben ugyan nem hangzott el, de érdemes megnézni Gulácsi helyezkedését. Borzalmasan távol a támadótól, mindegy melyik sarokra rúgja a csatár a labdát, szinte esélytelen, hogy elérje azt. Az egész mérkőzésen bizonytalannak éreztem a Bundesliga legjobb kapusát. Többször láttam védeni a Lipcsében védeni, de ott mindig a magabiztosság sugárzott belőle, valahogy ezt a formát egyelőre nem sikerült magával hoznia a címeres mezben.

Összességében egy folyamatosan fejlődő csapatot látunk Rossi keze alatt épülni. Amíg ez a folyamat nem apad meg kár lenne komoly változásokat követelni. A taktika kifogástalan volt. Sallai és Szoboszlai játéka és összjátéka kifejezetten üdítő. Dzsudzsák mindig felszívja magát a válogatottba és Szalai is jól játszotta meg a társait. Kleinheisler nagyot küzdött és sok hasznos megmozdulása volt, de sokszor választott rossz megoldást, neki ebben kéne a legnagyobbat fejlődnie.  Magához képest Orbán és Nagy játszott gyengébben, a többiek sajnos ennyit tudnak. Dühítő volt az eredmény, de a csapatra büszkék lehetünk.

Azok, akik most Antonio Mateu Lahozra próbálják kenni a vereséget, azok remélem akkor is fel vannak háborodva, amikor a mi előnyünkre téved valaki. Vagy azt csak meg kell köszönni és menni kell tovább?