Több évtizednyi várakozás után Skóciának újra van két világklasszis játékosa. A gond csak az, hogy mindketten balhátvédek. Ezzel az áldásnak álcázott átokkal pedig Steve Clarke szövetségi kapitánynak kell megbirkóznia. A szakember egy ötvédős rendszerben látja a megoldást, ahol Andrew Robertson baloldali szárnyvédőként, Kieran Tierney pedig a belső védőhármas baloldalán játszik. Így mindkét játékos egyszerre lehet a pályán, és Tierney is játszhat támadó szelleműen.
Kétséges viszont, hogy Robertson jelenlegi formája indokolja-e az egész csapat ötvédős rendszerbe való átszervezését. Robertson egy évvel ezelőtt a világ egyik legjobb balhátvédjének számított, a Liverpoollal előbb Bajnokok Ligáját és bajnokságot nyert, viszont az utóbbi időben csak árnyéka önmagának. Kissé megkopott a gyorsasága, az ellenállhatatlan előretörései is sokkal ritkábbak. Ebben természetesen a Liverpool idei látványos összeomlása is szerepet játszik, valahol érthető, hogy nem tud olyan bombaformában játszani, mint az előző években.
Ezzel szemben Kieran Tierney rengeteget fejlődött az Arsenalban. Bukayo Saka és Emile Smith Rowe mellett a huszonhárom éves játékos volt idén az egyik legjobb teljesítményt nyújtó ágyús. Ezt a jó formáját pedig sikerült átmentenie az Ausztria elleni – döntetlennel végződő – skót válogatott mérkőzésre is.
De úgy tűnik, Robertson helye megkérdőjelezhetetlen a kezdő tizenegyben, annak ellenére, hogy már régóta nehezére esik klubbéli teljesítményét a válogatottban is megismételni. A Liverpool és a skót válogatott kerete közti minőségkülönbség szembetűnő ugyan, de ez nem lehet az egyetlen magyarázat a válogatottbéli rendkívül halvány teljesítményére. Ha a szövetségi kapitánynak választania kellene kettejük közül – pusztán formája alapján – Tierney-nek mindenképp a csapatban lenne a helye.
A skót válogatott gyakran támad a baloldalon, így elengedhetetlen, hogy ott egy gyors, erőteljes balhátvéd játsszon. A dolgok jelenlegi állása szerint ez a játékos pedig már nem Andrew Robertson, hanem Kieran Tierney. Az Izrael elleni, döntetlennel végződő meccs második fél dejére a csapat egy – hagyományosabb – négyvédős rendszerre váltott. Tierney behúzódott középre, Robertson játszott baloldalon. Úgy tűnik, Steven Clarke is érzi, hogy nem az ötvédős rendszer lesz a nyári siker titka.
De gyengébb teljesítménye ellenére Robertson továbbra is élvezi a szövetségi kapitány bizalmát. Úgy tűnik, csak valami hatalmas formahanyatlás következtében veszítheti el a helyét a válogatottban, hasonlóan Kenny McLeanhez, aki még mindig előnyt élvez mind David Turnbull, mind pedig Billy Gilmourral szemben.
Természetesen az Európa-bajnokságig bőven van ideje Robertsonnak formába lendülni, valamint Tierney teljesítménye is romolhat.
