Koncepciótlanság, ha egy szóval kéne összefoglalnom, a teljes magyar labdarúgást, akkor ezt a szót alkalmaznám. Itthon a szövetségnél, a klubházakban, a futballpályákon, de még a játékosok fejében sincs meg az a koncepció, ami alapján felépítik a munkájukat, amivel hosszú távon sikeressé válhatnak.

Ha megnézzük, hogy Európában melyik nemzetek és csapatok fejlődtek a legnagyobbat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy ott, ahol egy nagyon erős vízió mentén dolgoznak, ott a legnagyobb az előrelépés. Fontos, hogy mindenki, aki részt vesz ebben a munkában, az higgyen a sikerben és alárendelje magát a rendszernek. Ez a vízió különbözhet régióktól és országoktól függetlenül, hiszen nincs egyetlen jó irány, a cél, a csúcs többféleképpen is megközelíthető.

De hogyan alakítsuk ki a saját koncepciónkat?

Két járható út van:

1.      Egy adott nemzet vagy klub rendelkezik egy identitással, ami a történelmi múltból, a földrajzi elhelyezkedésből és persze a szurkolók gondolkodásának összességéből áll.

·        Erre talán a legjobb élő példa az FC Barcelona. A klub a Katalán identitás történelmi múltját, sporttörténeti előzményeinek legjobb elemeit és a Katalán nép gondolkodását fordítja le úgynevezett Barca játékstílusra.

·        A Katalán nép a Spanyol elnyomás miatt, mindig oldalazva, trükközve, a másikat kijátszva haladtak a céljaik felé.

·        Hogyan is játszik ez a csapat? Sok rövid passzra, sok elmozgásra épülő, az ellenfél számára váratlan húzásokkal teli észfutballt.

·        Ehhez nem kell mindenkinek Katalánnak lennie, elég, ha megértik a filozófiát és ehhez tökéletesen passzol a játékstílusuk. Ezért teljesen mindegy mennyi idegenlégiós szerepel a csapatban.

·        A lényeg az, hogy a klub minden alkalmazottja ezen a koncepció mentén dolgozzon. Az utánpótlástól kezdve, az játékosokon keresztül, a klubházban tevékenykedőkön át, egészen az elnökig mindenki. Minél több ponton tudnak azonos hitvallással dolgozni, annál sikeresebb a koncepció.

·        A klubnak ez alapján kell vezetőedzőt választani, aki a saját maga módján tud újdonságot hozni taktikailag, de ezeknek passzolnia kell a már létező játékstílushoz.

·        Ez alapján történik a kiválasztás és az utánpótlásképzés.

·        Így, ha bármelyik játékos hiányzik a pályáról, az maximum az eredményességet befolyásolja, a csapatjátékot semennyire sem.

·        Ha egy edző nem tartja be ezeket a normákat, akkor el kell küldeni, még abban az esetben is, ha a csapat jól szerepel, mert a koncepció fontosabb, mint a pillanatnyi eredmény.

·        Amennyiben a sikerek elapadnak, vagy a várt időn belül nem jönnek, a vezetőedzőt vagy a játékosokat kell lecserélni, de a koncepció mentén kell új emberekkel feltölteni.

2.      Egy klub nem rendelkezik ilyen gyökerekkel, vagy elveszítette azokat az évek során, akkor egy olyan vezetőedzőt vagy sportigazgatót kell találnia, aki nagyon erősen ragaszkodik a saját víziójához, ami egy jól látható játékstílust takar.

·        Ebben az esetben Josep Guardiola a legjobb élő példa.

·        Guardiola volt korábban az FC Barcelona az FC Bayern München és most a Manchester City vezetőedzője.

·        Korábbi csapataiban és a jelenlegi munkahelyén is jól láthatóan ugyan azt a stílust honosította meg, ami az ő karakteréből fakad. (Ezt a stílust az 1. pontnál részletesen leírtam)

·        Ehhez alkalmazkodik és aládolgozik a teljes klub. A játékosoktól kezdve, az utánpótláson át, az igazolásokért felelős embereken keresztül az elnökig mindenki.

·        Hagyni kell ez edzőt dolgozni és az esetleges személyi változtatások mellett, akár a klub strukturális változtatását is engedélyezzük.

·        Ez esetben a vezetőedző személye és stábja alkotja meg a koncepciót, így, ha ez a koncepció is elbukik, vagy elmaradnak a sikerek, akkor az egészet a kukába kell hajítani. Kivéve, ha a koncepció már olyan hosszú idő óta határozza meg a klubot, hogy az identitásává válik, akkor már nem szabad lecserélni, mert itt életbe lép az 1. pont.

A koncepció kialakítása előtt a következő kérdéseket kell feltennünk magunknak és ezeket pontosan meg is kell válaszolnunk:

1.      Milyen irányba tart a labdarúgás?

·        Mik a jelenlegi trendek a labdarúgásban?

·        A védekező vagy a támadó futball tűnik hosszútávon eredményesnek?

·        A fizikai képességek, vagy a technikai tudás lesz meghatározóbb?

2.      Hogyan nézzen ki a jövő futballistája?

·        Milyen fontos erősségei legyenek?

·        Hogyan alakítsuk át a képzés és a kiválasztás rendszerét ennek érdekében?

·        Hogyan részesítsük előnyben azokat a klubokat vagy játékosokat, akik tökéletesen illeszkednek a mi koncepciónkba?

3.      Mennyi időre van szükség a koncepció véghezviteléhez?

·        Milyen reális célt tűzhetünk ki magunk elé? (pl. BL csoportkör, vagy EB szereplés)

·        Pontosan határozzuk meg, mikor és milyen részeredményeket kell elérni, hogy ehhez képest az adott pillanatban hogyan állunk.

·        Ne csak az eredmények alapján ítélkezzünk.

4.      Hogyan kommunikáljuk ezt a szurkolók felé?

·        Újságírók részletes tájékoztatása

·        Népszerű bloggerek, influencerek bevonása

·        Rendszeres tájékoztatás a programról

A válaszokat a két út valamelyikébe kell beilleszteni.

Fontos hangsúlyozni, hogy nincs egyetlen jó választás, vagy út, amit követni kell. Más működik Izlandon és más Belgiumban, de a tudatos döntéseket egy jól átgondolt koncepció mentén lehet, csak meghozni. Ha ez nincs meg, akkor csak a pillanatnyi szerencse és az aktuális forma fogja meghatározni az adott klub, vagy nemzet eredményeit. Ami olykor még akár sikerrel is járhat, lásd a Manchester United esetében a PSG elleni BL nyolcaddöntőnél, vagy a Magyarország – Horvátország mérkőzést látva, de hosszú távon nem tartható fent ez a siker. A koncepciótlanságnál, még a rosszul kiválasztott koncepció is jobb eredményt fog elérni, mint hosszú távú tudatos terv nélkül, az adott pillanatokban legjobbnak tűnő döntések sorozata.