Amikor Jürgen Klopp rápöccintette a lemezjátszója tűjét az „Egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost” című elpusztíthatatlan bakelitre, minden jól állt Liverpoolban. 2024. január 26-án első helyes virítás az angol bajnokin, készülődés a Chelsea ellen, amely egy bőséges, testre illő zakó szabásához vezetett, mosolygott az Európa Liga, szemben a cseppet sem legyőzhetetlen Sparta Praha, a FA Kupa is szépen kínálta magát, pont az idén pompázó Arsenal kirakatát törte be a Liverpool. Kérem, mekkora dicsőséges visszavonulás lesz ez, sóhajtoztak fájdalmasan a helyi drukkerek. Páran elkezdetek a Klopp-szoborra gyűjteni, a legendagyárban majdnem olyan magasra emelve őt, mint Bob Paisley vagy Bill Shankly. Ketten nem akárkik a klub történetében.
Egy darabig feszült a vitorla a szélben, a búcsúzást méltó áhítatra emelte a sikerszéria, aztán szép lassan leeresztett a nívó. Nem jött jókor, hogy bajnokin az Arsenal visszavágott, ebben a sorozatban született pár nehezen emészthető eredmény, onnan még valahogyan volt visszaevickélés, a német zseniális fiatalítási hulláma párásította is a tekintetet, ez mekkora egy májer, hogy a tapasztalatlanokat berakta, miközben elképesztő sérüléshullám gyötörte a csapatot!
Majd a hanyatlás. A City-vel a szokásos buktázás, aztán a Crystal Palace belerontott, ahogyan az Everton is. Lelépős PL-elsőség, ehhez csatolva az Atalanta elleni semmizés. Kiégett rongybabaként vergődtek az Anfielden, Bergamó is a végzetüket hozta, bár győztek és a német azt szajkózta, jól játszottak, kit érdekelt, ha elhullottak.
Egy összehasonlításban, amikor a 2015-ben készült Klopp-képet mellétették az ideinek, lényeges nagy különbséget találni. A kezdéskor az edző tekintete tele energiával, szeme alatti könnyzacskó lapos, arca nem nyúzott, feszes. Szemüveges. Idén lerobbant portré, igaz optika nélkül, ám a szeme alatti bőr tele folyadékkal, arcra viseletes, aszott, mint a krokodilbőr táska. Elfogyott az ember. A csapat kifolyt alóla, a WHU ellen Szalah majdnem nekiment, gondolom beszóltak egymásnak, elébb a főni, aztán a támadó. Szoboszlai is hasonlóan gyenge, mint a gazda, láthatja a világ, hogyan apad lassan.
