Sokan megmentőként tekintenek Szoboszlai Dominikra, aki majd kihúzza a magyar labdarúgást a jelenlegi helyzetéből és visszahelyezi Magyarországot a futballtérképre. Akik ezt remélik, azok előbb-utóbb csalódni fognak. Ehhez nem elég egy tehetséges fiatal, de még egy világklasszis labdarúgó is kevés. Éppen ezért féltem őt, mert erre a vonatra a média is felült, és olyan jelzőkkel illetik, mint például a „magyar foci messiása”. Alapvetően is nagy az elvárás felé, ha lehet, ne tegyünk rá még nagyobb terhet és ne roppantsuk össze ezt a valóban tehetséges fiatalembert.

Tényleg olyan fantasztikus képességekkel bír, mint amit mi szeretnénk belelátni? Legyünk reálisak és nézzük meg, miben emelkedik az átlag magyar focisták fölé, és nézzük meg, miben üti meg a nemzetközi szintet.

Fizikai szempontokat tekintve jó adottságai vannak, de nemzetközi szinten nem kiemelkedő. 185 cm magas, nem különösebben robosztus és nem is kirívóan gyors játékos. Ez viszont egy ilyen stílusú középpályás tekintetében szinte lényegtelen, hiszen nem az ütközésekben jeleskedik, hanem azok elkerülésében kell szerepet játszania. Nem is szereti az ütközéseket, hiszen egy-két komolyabb belépő után azért hajlamos megsértődni az ellenfélre, amit képes megtorolni is. Ezt láthattuk az Azerbajdzsán elleni magyar válogatott mérkőzésen is.

Technikai tudása kifejezetten jónak tekinthető, de azért messze áll a világklasszistól vagy a nemzetközi élmezőnyt nézve is. Jó rúgótechnikával rendelkezik, amit a pontrúgásoknál és a távoli lövéseknél remekül ki tud használni. A cselezési késsége sem rendkívüli, de azért bőven magyar átlag feletti. A passzolási átlaga 77%-on áll, ami szintén nem üti meg például Arthur Melo szintjét, aki hasonló korosztály Szoboszlaival.

Átlagosan meccsenként 1.5 labdát veszít el. Na, ez bizony már nemzetközi színvonal. Persze, jó lenne, ha ezt a minőséget tudná tartani egy esetleges erősebb bajnokságba igazolás esetén is.

Van valami, ami viszont átlagon felüli Dominikban, és ezt nehéz számokkal kimutatni. Ez a képessége a szkennelés. Akinek esetleg ez új fogalmat jelent, annak nem a papírbeolvasásra kell gondolni a számítógép mellett, hanem a pálya szkennelésére, vagyis, hogy milyen gyakran néz körbe az adott futballista a pályán. Mennyire van tisztában azzal, hogy ki hol helyezkedik el körülött. Az élkluboknál ez a kvalitás az egyik legfontosabb, gyanítom, hogy itthon aligha ismerik az edzők. Egy jó középpályásnak ez az egyik legfontosabb tulajdonsága, ennek köszönhetők a gyors döntések és a jó megoldások. Ebből következnek a kulcspasszok, a jó helyezkedés és megannyi labda nélküli mozgás, amit a tévékészüléken keresztül nehéz kiszúrni. Ezért kelthette fel a figyelmét olyan csapatoknak, mint az Arsenal vagy a Juventus.

A mentális képességeit tekintve mindenképpen a magyar átlagnál magasabb, de azért ezen a területen még dolgoznia kell önmagán. Tudatosan próbálja felépíteni a karrierjét és nagyon profi a mentalitása, viszont még néha begörcsöl bizonyos szituációkban, illetve elizgulja a lehetőségeket. Szerencsére azzal is tisztában vagyok, hogy ezen sokat dolgozik, hogy ezek az esetek minimalizálódjanak.

Viszont nekünk is segítenünk kell őt, mert ebben együtt képesek vagyunk őt elrontani, a túlsztárolással és a túl magas elvárások nyakába való akasztásával. Persze, azért abban biztosak lehetünk, hogy a képességei által eljuthat egy topligába, ahol rendszeresen játszhat, de hogy ez a csapat a Barcelona vagy a Getafe lesz, azt még nehéz megmondani. Hajrá Dominik!