Az Inter Miami nincs valami jó hatással az MLS-re, pedig egész jelenléte óta igyekszik a legszebb fényben tündökölni.
Ha szívünkre tesszük a kezünket, sajnos még csak annyit sem sikerült elérnie a klubnak, hogy önmagára jó hatással legyen.
Beckham klubjának első két MLS-szezonja úgy telt, hogy míg nagy rössel és hangzavarral megérkeztek a bajnokságba, összesítésben jócskán a teljes mezőny hátsó felében foglaltak helyet, míg például a velük egyszerre induló Nashville SC szerény, hatékony projektként, ráadásul tetszetős futballal igen serényen zavarta a nagyok dolgát.
Ez a kontraszt önmagában is nagyon sikerületlennek engedi titulálni az Inter Miami eddigi jelenlétét, de ha még azt bevesszük a képletbe, hogy a floridaiak koncepciójának szerves részét képezi a kiöregedett európai sztárok elhappolása, s mindemellett jött össze ez az egész, még bosszúsabb lehet mindenki. (Harmadik szezonjukban a playoff egyébként összejött, de nagyon sima kieséssel is végződött rögtön.)
Jelenleg a Miami még mindig nyűglődik a ligában, a változatosság kedvéért pedig a Nashville SC a 29 csapatos ligában 21 forduló után jelenleg összesítésben is (ahogy épp a keleti konferenciában is) a 2. helyen áll. Mindezt az fokozza, hogy a Cincinnati FC, amely csak egy évvel indult korábban a Miaminál vezeti összesítésben az egész bajnokságot, az idén újonc St. Louis City pedig összesítésben 3. helyen vitézkedik. Az Inter helyezéséről még nem ejtettünk szót: a keleti konferencia utolsó helyét foglalják el, összesítésben hátulról a harmadikak a 29 csapatos MLS-ben.
Az MLS az a bajnokság, amelyikben az erőviszonyok kiegyenlítettebbek, mint bárhol máshol, ez adja élvezetét is, s ez vértezi fel céllal bármelyik klubot, hiszen a száraz tények is jól mutatják, ha van egy tisztességes projekted, nem kell mögötted hagyomány legyen, hogy asztalra csaphass és megremegjen tőled mindenki. (Mellesleg a Cincinnati óriási lúzerként kezdte anno, s jó ideig ebbe bele is ragadt, de legalább egy mélyebb séma is látszott az átigazolási, építkezési praktikáikban.)
Gonzalo Higuain visszavonult a vergődő Inter Miamiból, de most épp Sergio Busquets és Lionel Messi tartanak Floridába, hogy Beckham projektjének ékkövei legyenek – hogy csúcsra is vigyék, azt azért igencsak kételkedve lehetne csak megfogalmazni, azt ugyanis már számos példa szolgáltatta, hogy az MLS is komplexebb bajnokság annál, minthogy csak úgy pár-néhány sztárral (még ha korunk legjobb labdarúgóiról is beszélünk most) be lehessen söpörni a legnagyobb sikert, vagy akár csak egy részsikert is. Túl ezen pedig, az MLS-ben már évekkel ezelőtt is többször bebizonyosodott, hogy az efféle projektek általában halálra is ítéltetnek, s utána poraikból is nehezebben ébrednek újra (lásd pl. LA Galaxy is). A LAFC és tavalyi bajnoki címük kivélt képez, hiszen sztárparádé ott is akad, a kiöregedőből is persze, de mind az edzőkiválasztásra, mind a sztárokon kívüli átigazolási politikára is jóval büszkébb lehet a LAFC, mint bármely más franchise, mely korábban vagy most hasonló praktikára épített.
Az Inter Miamival mindemellett az a legnagyobb baj, és az lesz akkor is, ha Messi és Sergio már rózsaszínben zsonglőrködnek tovább, hogy általa az a régi sztereotípia elevenedik meg és erősödik újra az MLS-t kevésbé követők fejében, hogy az észak-amerikai labdarúgó-bajnokság nem más, mint az európai lerakat, ahol egyszemélyben örömfocizhatnak páran egy számukra szimpatikusnak választott államban és városban, miközben már nyugdíjaséveik első pár hetét tervezgetik.
Sokkal ambiciózusabb hely az MLS annál, mint amit az Inter Miami és a körülöttük alakulóban lévő marketing és sajtóhype is vetít az egészről.
