Debrecenben sem úszták meg edzőváltás nélkül az őszi szezont. A nyáron kinevezett Joao Janeiro hat mérkőzést élt meg a Loki kispadján: négy döntetlen mellett, két vereség került a neve mellé. Egy nappal az átigazolási időszak lejárta előtt menesztették, az értelmezhetetlen átigazolási politika – tucatnyi futballista érkezett, ezek minősége csak kis esetben ütötte meg az NB I-es szintet -, és véleményes (értsd: nem létező) szakmai koncepció után fel kellett kötnie a gatyát a következő vezetőedzőnek. A portugál helyére érkező Srdjan Blagojevic keze nyoma azonnal meglátszott a Debrecenen, és a Honvéd ellen elért 4-3-as győzelemmel mutatkozott be. Nyolc mérkőzésen, négy győzelem, egy döntetlen, és három vereség a mérlege (a Fradi, Kisvárda, Puskás Akadémia trióval abszolút vállalható kategória).

Blagojevicnél több fontos változás lett eszközölve, az egyik Dzsudzsák Balázs kirakása a szélekre. A 109-szeres magyar válogatott labdarúgó kivirágzott és egy másik rendszert preferáló nemzeti csapatban aligha lenne kérdés a kerettagsága. Egy újabb jól elsült változtatása a szerbnek Baráth Péter egy sorral fentebb vitele volt, a Torinóval szóba hozott középpályás öt kanadai pontot hozott össze az új edző irányítása alatt. A támadójáték hatékonyabb lett, a védekezés részén van mit csiszolni (1.69 gólt kapnak meccsenként, miközben 1.39 xGA-t hoztak össze átlagban).

A Debrecentől elvárható, hogy tavasszal nem lesz gond a kieséssel vívott csatában, a védelem belsejére még ráférne az erősítés, mennyiségben megvannak, csak minőségben nem.