Dortmundból Angliába csak utasbiztosítással!? Azért nem, de lehet benne valami.

Christian Pulisic 2016-2019 között szupertehetségnek számított, az akkor még a Borussia Dortmundban futballozó amerikai fiatal felkeltette az európai elitklubok figyelmét, ráadásul úgy tűnt, akár az amerikai labdarúgás történetének legjobb játékosa is válhat belőle. Tündöklése nem kevésbé volt fontos azért is, mert zászlóvivője tudott lenni annak, hogy az USA focija egyre szebb jövőt ígér, egyre népszerűbb, egyre jobban megéri odafigyelni azokra, akik Észak-Amerikából származnak, hiszen rohamosan fejlődött az ottani futballképzés. Azóta is többen kerültek akár az MLS-ből is fiatal amerikaiként Európába, s ebben minden bizonnyal szerepet játszik az is, hogy Pulisic igen határozottan feltette a térképre az USA-t a labdarúgás berkeiben is.

Pulisic karrierje azonban nem folytatódott akkora lendülettel, mint amekkorával elindult. A Dortmundtól a Premier League-be került a Chelsea-hez, ahol napjainkig folyamatosan romlott a teljesítménye, igaz, posztját sem találták meg igazán a kékeknél. Pulisicnál ez alapvető kérdés, hiszen több poszton is bevethető – képes bal oldali tükörszélsőként is, valamint az ék mögött is, visszavontabban játszani, de legtöbben előbbi pozíciója miatt ismerik/ismerik el (vagy hát jelen cikk apropója miatt is lehetne ezt akár múltidőbe is tenni ugye).

Első PL-szezonjában (2019-2020) rögtön 9 gólt szerzett, ami egyáltalán nem rossz, pláne hogy ezt 25 pályára lépésből (ebből tizenkilencszer kezdőként) hozta össze, mostanra viszont egyértelműen kolonc lett klubjánál és még az előző szezon meghökkentően gyenge Chelsea-jéből is képes volt sokszor lefelé kilógni. Nehéz elfogadható magyarázatokat találni Pulisic leépülésére, hiszen atlétikus, a sebessége is megvan a PL-hez, technikai készsége is arra predesztinálná, hogy a bajnokság legjobb szélsőtámadói között legyen, az mondjuk egy fájó tény lehet számára is, hogy párharcokban gyakorlatilag semmit nem tudott fejlődni a Bundesligában való feltűnése óta – ez azért könnyen lehet, hogy játékkedvét is szegi.

Abba nem érdemes külön belemenni, vajon a játékrendszerekkel lehet-e gond, nem vele, mert alapposztja talán a legkevésbé érintett változások tekintetében a többi poszthoz és azok szerepköréhez képest, ha különféle szerkezetekben gondolkodunk. 

Ahogy Jadon Sanchónak, úgy neki sem jött be a Dortmundból történő Angliába szerződés, nem úgy, mint például ugye Erling Haalandnak (bár Sancho idén, és főleg a szezon végén adott biztató jeleket). 

Pulisic útja az AC Milanhoz vezet tovább, ami persze a hagyományokat tekintve előrelépésnek is tűnhetne, de a jelenben inkább néz ki ez egy csöbörből vödörbe esetnek, de az motiváló Pulisicnek, hogy egy jól csengő klubnál megpróbálhatja újrakapcsolni nimbuszát.

Pulisic bizakodhat, a Milan szurkolói inkább izgulhatnak, mert nem alakul bizalomgerjesztően átigazolási időszakuk több szempontból sem, és igen nehéz lehet hinni abban, hogy bármilyen módon is illik a Milan identitásához, ha a második esélyek (vagy indokolatlan esélyek) helyévé válik, miközben a cél az lenne, hogy valahogy visszakapaszkodjon a klub a legszűkebb elithez.