Saját bevallás szerint is, Olaszországban egyáltalán nem, talán minimális eséllyel juthatott volna kispadhoz.
Marco Rossi.
Véleménye szerint, nála sokkal nagyobb egyéniségek is csak rimánkodnak, na, légyszi, egy kicsit, kérlek engedd már vezényelni egy csapatot. Ott is adja az élet a keményet, 11 labdarúgót vagy éppenséggel 25-öt könnyebb találni, mint egy edzőt.
Ilyen lehetőség után kapott egy ajánlatot Magyarországról, nem is akárhonnan, Kispestről. Attól a klubtól, amelynek az élén egy habókos, nem túl tiszta pedigréjű amerikai osztott az észt, a pénzt már kevésbé, mindegy, ő volt a Boss! George Hemingway. Elképesztően pocsékul ment a csapatnak, miközben a nevét sem tudták pár helyen az országban Budapesti Honvédozták, miközben, az amcsi-magyar szembemenve mindennel, Budapest Honvédnak hívatta.
A szurkolók folyamatosan Bozsik és Puskás sírjára borulva hüppögtek, hol a régi dicsőségünk? Helyette torzsalkodás, belső viszály, lázadás, edzők jövése menés, játékosok siránkozása, káosz. Ebből a zűrzavarból alkotott óriási meglepetésre bajnokot Rossi. Az aranyérem átadása valamit sejtetett, az olasz mester a csillogó kitüntetéssel a nyakában vadul rázta az öklét a fő lelátó felé, jól érezhetően Hemingway-nek üzent, a szeme szikrát vetett, indulat feszítette vonásait.
A szövetség vezetői lehetőséget adtak Rossinak a válogatott vezetésére. Gondolom hallottak róla, a pasi kicsit háklis, vérbő olasz, annyiban hagyták. Már nehéz kideríteni, Bernd Storck alapjain vagy saját erőből, elég masszív együttest formázott a haza legjobbnak vélt futballistáiból, büszke volt rá a Kárpát-medence, egyre nagyobb erőt mutatott, már nem nevették ki a válogatottat. Konkrétan odavertek a nagyoknak is. Eb, Nemzetek Ligája, megannyi siker, ezen feljavulva, bőszen belevetődött a közönség a vb-selejtezőbe.
Jött pár rossz meccs, megválaszolatlan ki hibázott Rossi vagy a játékosok tényleg elhitték mekkora nagyfiúk, aztán az albánok kétszer odacsaptak, lett belőle kesergés. Az angol döntetlen után viszont folyamatosan érkezik Marco Rossi beszólása, állandó rovattá vált, mit gondol a helyzetéről, menne, maradna! Hisztis kirohanásait senki nem érti, mert a csapat játéka rossz volt, tűz alázat, elhivatottság nélküli. Ő meg csak nyomja a kesergését, azt követő magyarázkodása érthetetlen.
