Mainzból inkább elcsábítani szokás a szakembereket, ám a 2020-21-es szezon után megint két trénernek is megköszönték a munkát idény közben. Akkor a reménytelen helyzetben lévő klubot csodával határos módon megmentette Bo Svensson. Most valami hasonlót várnak Bo Henriksentől is.
Mainz 05-Borussia Mönchengladbach, szombat 15:30
Az FC Zürich február 7-én bejelentette, hogy Bo Henriksen nyáron lejáró szerződését nem hosszabbítja meg. A hírek szerint a kenyértöréshez a két fél jövőről alkotott eltérő elképzelése vezetett. A közleménynek akkor lett jelentősége a Bundesliga szempontjából, amikor Mainzban Jan Siewertet felmentették a munkavégzés alól, mindössze másfél hónappal a végleges kinevezését követően. A dán szakvezető kihasználva ezt a lehetőséget már a nyár előtt lelépett Svájcból.
A topligás bemutatkozásán győzelmet arattak az Augsburg felett és a megállíthatatlannak tűnő Bayer Leverkusen dolgát is alaposan megnehezítették. Henriksen visszaállt az előző dán edző, Bo Svensson által is szorgalmazott 3-4-3-ra, ami papírformának tekinthető, hiszen korábbi munkahelyén is ehhez a játékrendszerhez nyúlt egy bajban lévő egyesülethez érkezve és a zürichi mintázatok már Németországban is kirajzolódni látszanak.
Az egyik védjegyének a kevés passzal operáló, direkt játék számít, ami a karneváli klubnál máris meglátszik, miután az eddigi két meccsén átlagosan 107 átadással kevesebbjük volt, mint az érkezése előtt, ám e próbálkozások 21,5%-a minimum 30 yardos távolságra szállt, ami 4 százalékponttal magasabb, mint a szezon korábbi szakaszában produkált mutató. Ezt a vertikális elképzelést változatos módon viszi pályára.
A Leverkusennel szemben a kirúgásoknál a centert, Karim Onisiwot szélre terelte, majd a rá felívelt labdákból adódó lecsorgókat próbálták begyűjteni úgy, hogy az ellenkező oldalról is átvándoroltak egyes támadóbb szellemű labdarúgók létszámfölény teremtésének érdekében. Felállt védelem ellen eközben a tízesek inkább a szárnyvédőkhöz helyezkedtek közelebb, ezzel széthúzva a rivális védelmi láncát és nagyobb területre kényszerítve a kevésbé mozgékony középső középhátvédet.
A Zürichnél aszimmetria volt jellemző a támadásépítésre, ám Mainzban egyelőre mindkét oldalt aktívan használja, még ha más és más módon is, ami a dupla tízesek eltérő képességeire vezethető vissza. A baloldalon Jae-Sung Lee személyében egy a centrális területeken lubickoló játékos szerepel, akinek a feladata az ellenfél középpályája és védelme közötti űrbe visszalépni és felvenni a labdákat, míg a jobb oldalon Brajan Gruda inkább egy szélső, aki a vonal mellől kezd el befelé törni, és abban a pillanatban, hogy lendületbe jön már nehéz megállítani.
A Borussia Mönchengladbachnál is szerkezetváltás történt, miután az előző fordulót csupán a 15. helyről kezdték és az addig használt Joe Scally, Franck Honorat jobbszárnyat kénytelen volt megbontani Gerardo Seoane eltiltás és sérülések okán. A 4-1-2-3-as védekező formáció támadásban úgy módosult, hogy a mélységi irányító, Julian Weigl mellé betagozódott a két szélső védő biztosítani labdavesztés esetére, miközben a két nyolcas fellépett az egymáshoz közel helyezkedő támadótrióhoz, így próbálva minőségi és mennyiségi fölényt teremteni a büntetőterületen belül és annak közvetlen közelében.
Az 5-2-es siker igazi gálát jelezne, ám érdemes fenntartásokkal kezelni a végeredményt, mert a kezdeti, kétes szituációkból a „csikók” jöttek ki jól, ami után a Bochumnak feljebb kellett lépnie és ezt a ’Gladbach már ősszel is tankönyvi módon használta ki.
