Volt egy pár hozadéka ennek az erősen környezetszennyező Európa Liga döntőnek.
Most nem az a téma, amit a Google-keresőben labdarúgás címszó alatt található tevékenységgel bemutattak. A Roma és Sevilla bérelt emberei meglehetősen jó és egyenletes tempóban hol a labdát, hol pedig az aktuális ellenséget gyömöszölték eléggé indulatosan, arról a közös ugatásról nem beszélve, amikor Anthony Taylort arcon fröcsögték. És nem is a galád Mourinhoról, aki sokadik utálatos viselkedésével még nagyobb ellenszenvet kerített magának. Ez a fickó egyáltalán honnan vette a bátorságot, hogy a parkolóban odamenjen a játékvezetőhöz és egyébként senki által nem kérdezett véleményét tudassa az angollal? Mit akart azzal a gusztustalan akciójával elérni? Hogy Taylort a robosztus, ám teljesen zavarodott ferihegyi rendőrök és felesége szeme láttára verjék agyon az, óh, szegény olasz drabárok?
Ivan Rakitic. Ez a közepes felépítésű, erősen IT-szakember külsejű csodás férfi megint emlékezeteset alkotott. Ha az a sok barom nem csesztázza szét a meccset, csak róla áradoznának. A Sevilla főtengelye. Nélküle nem mozog semmi. Sem támadásban, amikor bravúros indításaival épít, finom csellel etet, okosban, vagy piszok erővel gólt rúg, sem pedig védekezésben, ha úgy adódik keményen odalép, beavatkozik, csúszik a gyepen. Aki a mérkőzés 134. percében is úgy ment előre, mint egy robot. Amikor már a tévé előtt ülők is görcstől nyöszörögve kérték a meccs végét, annyira kikészültek, ő még mindig ment előre vagy hátra.
A legnagyobb hős. Rakitic egyetlen nagy terhe, örökké Modric árnyékában kell dolgoznia. A Barcelona csapatának is végképpen nélkülözhetetlen emberévé vált, pont olyanná, mint annak idején Xavi és/vagy Iniesta. Majd zaj nélkül elengedték.
Ez a kusza tekintetű, zseniális megoldásokra képes 35 éves fickó egyszerűen láthatatlanul játszik. Csapattársai szénné égnek a rivaldafényben, értéktelenül ajnározzák őket, Ivan pedig csak akkor emeli a szavát, ha kiszúrnak vele, vagy mondjuk kegyetlenül alárúgnak. Semmi csicsa, egyszerű élet, brilliáns játék.
Ivan Rakitic Budapesten bő kétórányi intenzív, megállás nélküli zakatolást követően az ellenfél kapusát amilyen végtelen hidegvérrel, alaposan becsapta, azt tanítani kell.
