Nagyon egy különleges életközösség ez a vívótársadalom. Természetesen a magyar is idetartozik.
Alapvetőn sem egy hétköznapi életforma, amikor valaki berácsozott arccal, spéci vékony drótkerítés mögül figyeli a másik, egyébként láthatatlan pengéjét, közben ő is szúrhasson, döfhessen, oldal vághasson, flesseljen, meg minden. Körbezárt idegtépő magányosságban, kissé klausztrofóbiás stílussal ugrálni, a szembe folyó verítékkel vakoskodva. Nem csoda, hogy sikoltozva örülnek egy tusnak, akkor is, ha éppenséggel nem nekik ítélik azt. Akkor ugyanúgy őrjöngenek…
Az olaszok egy időben azzal kezelték az ellenfelüket őrjöngtek, cirkuszoltak, balhéztak. Ennek másik véglete az 1971-es svédek elleni vb-döntő, ahol rengeteg óvással próbálták merevíteni a magyar válogatottat, ők pedig a sok hivatali totyogás ellenszerként a bridzset választották, mutatva, nekik aztán teljesen mindegy mi a kavarás a páston, annak környékén! Kulcsár, Fenyvesi dr., Erdős, Nemere, Schmitt kártyával aranyérmet dobott az összes vitás témára.
A jelenben, a párizsi olimpia előtt egy érthetetlen eltiltás borzolta a hazai vívás hangulatát. Hogy egyéni, esetleg vezető hiba miatt, a végeredmény szempontjából már teljesen mindegy: hosszú időre eltiltottak egy felettébb tehetséges, akár olimpiai győzelemre is esélyes vívónőt. Egy teljesen nevetséges, banális hétköznapi tévedés vezetett a súlyos hosszúságú kizáráshoz. A sportolónő még visszatérhet, viszont élete legjobb szakaszában nélkülözni kell rostélyát, kiszáríthatatlan sportruházatát.
Az olimpia közeledtével az feszítette a szakágat, hogy egy szövetségi edző méltatlanul mellőzött egy végtelenül ügyes, príma eredménnyel büszkélkedhető fiatal sportolót, testvére javára. Bronak sehogyan sem jött össze a kiválasztó forma, rendre rosszul szerepelt, viszont vezető tesa arra gondolt, ha régebben jó volt a rokon, Párizsban is villanthat. Az ellenszél közben egyre erősebben fújt, sehogy nem akart összejönni a statisztikailag fontos pontszám, és hát a teljesítmény is nemhogy ingadozott, inkább aluljáratottan mozgott. A végére már akkora nyomás alakult ki még a nyilvánosság előtt is, nem lehetett halogatni a döntést.
A szövetségi kapitány választott, testvér okkal-joggal kimaradt a keretből. Erre az edző családtag lemondott posztjáról, furcsa gondolatok összegzésére késztetve a köznépet!
