A Dallas Mavericks jószerivel már csak a söprés elkerülésében bízhat a Celtics elleni döntőben.

A Boston Celtics csapatát egyetlen győzelem választja el attól, hogy 18. bajnoki címével ismét egyedüli éllovasként álljon az NBA örökranglistájának élén. Ráadásul az előző 17 diadalból csupán egyszer sikerült az a bravúr, hogy a finálét söpréssel nyerte a klub, márpedig a Dallas Mavericks ellen erre most megvan az esélye.

Az esélyekről mindent elmond, hogy a liga történetében még nem volt példa arra, hogy 0-3-ról fordítson egy gárda. Ami némi reménykedésre adhat okot a texasiak oldalán, hogy az 1951-es döntőben a New York Knicks ilyen hátrányról kiharcolta a hetedik összecsapást, igaz ott végül alulmaradt Rochester Royalsszal szemben. A Boston viszont szeretné ezt most már rövidre zárni, hogy 4-0-ra nyerje meg a döntőt, mint 1959-ben a Minneapolis Lakers ellen. Egyébként erre a bravúrra azért nem sok csapat volt képes: a Milwaukee Bucks 1971-ben, a Philadelphia 76ers 1983-ban, a Detroit Pistons 1989-ben, a Houston Rockets 1995-ben, a Los Angeles Lakers 2002-ben, a San Antonio Spurs 2007-ben, valamint a Golden State Warriors 1975-ben és 2018-ban.

Az nyilvánvaló volt, hogy a Celtics a favorit, elvégre megnyerte az alapszakaszt, melyben mindkétszer verte a Dallast, a rájátszásban pedig mindössze két vereséggel menetelt el a döntőig. Azt is tudni lehetett, hogy a texasiaknak csak akkor lehet esélyük, ha mindkét sztárjuk, Kyrie Irving és a rájátszásban a pont-, a lepattanó és a gólpasszlistát is vezető Luka Doncic egyszerre lesz képes extrát nyújtani. Márpedig ez nem valósult meg.

Az első felvonás a kétszeres bajnok Bill Walton emlékére egyperces gyászszünettel kezdődött, majd a Boston villámrajtot vett, és az első félidőben már 29 ponttal is vezetett. Innen ugyan belátható távolságba fel tudott zárkózni a Mavericks, de valós esélye nem volt a fordításra. A legbeszédesebb adat arról, hogy csapatként mennyivel mélyebb és jobb a Boston talán az, hogy a Dallasnak összesen kilenc gólpassza volt, épp annyi, mint a Bostonnak blokkokból… A hazaiaknál a sérülése után visszatérő Kristaps Porzingis viszont egyáltalán nem volt rozsdás, húsz ponttal vette ki a részét a könnyed győzelemből.

A második bostoni felvonás ugyan jóval szorosabb volt Doncic tripla duplájának köszönhetően, de ezúttal sem nőtt fel hozzá senki a csapatából, így a Dallas nem tudott meglepetést okozni. A Mavericks másik sztárja, Irving kifejezetten gyengén játszott mindkét összecsapáson, összesen 28 pontot dobott, de például mind a nyolc hárompontos kísérlete kimaradt. Ellenben a túloldalon nem éppen a legjobbak egyike, hanem Jrue Holiday húzta a szekeret, a második meccsen 26 pontot szórt.

A harmadik, immár dallasi felvonás ismét gyászszünettel kezdődött Jerry West halála miatt, akiről az NBA logóját mintázták. A Celtics parádés harmadik negyeddel az utolsó felvonás elején már 21 ponttal vezetett, csakhogy majdnem a döntők történetének egyik legnagyobb leolvadását produkálta, ugyanis Mavericks 22-2-es rohammal egyetlen pontra megközelítette az ellenfelét 3:30 perccel a vége előtt. Csakhogy a probléma az volt, hogy nem sokkal előtte Doncic kipontozódott… Nélküle pedig a hajrá ismét a 31 pontos Jayson Tatum és a 30 pontig jutott Jaylen Brown vezérletével a Celticsé lett, ami tulajdonképpen lehetetlen helyzetbe sodorta a Dallast.

Fogadj nálunk az NBA-döntő további mérkőzéseire!